Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Tɪᴢᴇɴᴏ̈ᴛᴏ̈ᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

Óvatosan kezdtem el nyitogatni pilláimat. Egy izmos mellkason pihent fejem, ami nem is volt kérdés kihez tartozott. Az emlékek rögtön megrohamozták elmémet, minek hatására elhúztam számat. El tudnék képzelni ennél szebb reggeli első gondolatot is egy férfi karjai között fekve.

- Delina- suttogta Dominik a nevemet. Óvatosan pillantottam fel rá. A szégyenérzet, amivel elaludtam egy cseppnyire sem tűnt el. Dominik egy árva szóval sem reagálta le, hogy láttam Laurát. Olyan volt akár egy szellem, pusztán bámult maga elé kifejezéstelen arccal, míg én megállás nélkül azon filóztam, hogy Gerda mellett szeretnék inkább aludni. Hozzátenném, gőzöm sincs hogyan gabalyodtam össze éjszaka a focistával.

- Igen? - Erőltettem meg hangomat, amiben a sértettség jócskán jelen volt. Be sem fejeztem még a négy betűs mondatot, de már húzódtam el tőle -vagyis csak akartam. Dominik rögtön reagált mozdulataimra és úgy szorított magához, mint tegnap előtt éjjel. Esélyem sem volt elmozdulni.

- Emlékszel rá, hogy egyszer azt mondtam, hogy ha akarnék, vele lennék? - Hogyan ne emlékeztem volna! Minden apró üzenetre emlékeztem, amit tőle kaptam. Akartam válaszolni, viszont képtelen voltam. Megint egy olyan téma felé eveztünk, ami számomra szörnyen kellemetlen volt és nem akartam erről beszélni. Rendkívül hálás voltam neki, mikor folytatta. - Ez a mai napig így van. Nem azért vagyok veled Delina, mert apád A Decker Domonkos, hanem azért, aki te magad vagy. Én veled vagyok Delina és senki más nem számít, csak te és én. - Ha eddig nem tudtam megszólalni ezt követően totálisan megnémultam. Csillogó szemekkel bámultam Dominik fáradt arcát. Azt a kurva! Soha senki nem mondott még nekem ilyen szépet. Tátott szájjal lestem hosszú pillanatokig, mire halványan elmosolyodott. Válaszul átöleltem testét és nyomtam egy apró csókot mellkasára. Éreztem, amint hatalmas kő esik le szívemről. Másodpercek alatt oly' megkönnyebbültem.

- Köszönöm- motyogtam halkan az első értelmes mondatot, ami eszembe jutott -bár nem sikerült valami magas szintet megütnöm. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy talán el kellene neki mondanom az igazságot, ami valóban szolgálta megismerkedésünk okát, de Dominik szavai azonnal elfeledtették velem ezt a gondolatot.

- Megcsókolhatlak? - A barna íriszek telis- tele voltak nyugtalanással. Óvatosan bólintottam egyet miközben ujjaimat arcélére csúsztattam. Dominik ajkai szépen lassan találkoztak az enyéimmel. A melegség, ami átjárta testemet, nem volt semmihez sem fogható. Ez a csókunk más volt, mint eddig bármelyik. Dominik lassan csókolt, én pedig lassan cirógottam arcát félve, hogy elhúzódik tőlem. Mindketten úgy vigyáztunk a másikra, mintha képesek lennénk megsebezni azt. Hogyan is mondhatnám el neki az igazat? Soha az életben nem csókolhatnám Őt újra akkor.

Dominik ujjai derekamról fenekemre vándoroltak, amit ezúttal fedett egy apró alsónemű. Másik kezével pólóm alatt, oldalamat kezdte el simogatni. Se perc alatt tornáztam fel magamat Dominik csípőjére ülőhelyzetbe. Elváltam ajkaitól és csak bámulta azokban a szörnyen igéző barna szemekben. Nem tudtam most minek kellene következni vagy nekem mit kéne tennem. Soha az életben voltam még csak hasonló helyzetben sem; én szerettem pontot tenni azonnal arra, ami elromlott, ahelyett hogy megjavítottam volna. Ezúttal azonban mi pontosan ezt tettük; próbáltunk újra bízni a másikban. Tanácstalanságom Dominiknek is szemet szúrt, így könnyedén vehette át az irányítást testem felett, amiért kivételesen nem átkoztam sem Őt, sem magamat. Ő tudta hogyan kell megoldani a gondokat, velem ellentétben.

- Annyira hiányoztál- suttogta ajkaimra két apró csók között. Te is nekem. Éreztem, amint hátam találkozik a puha lepedővel majd tekintetem találkozott Dominik felém magasodó alakjával. Közel sem voltam annyira magabiztos, mint akkor Telkiben vagy utána a Symbolban. A hiedelmekkel eltétben én nem szexeltem sokat elvégre sosem volt komoly kapcsolatom. Rettegtem attól, hogy Dominik olyan elvárásokkal lesz felém, amiknek még csak a nyomába sem érhetek. Nem a szüzeknek kell félniük, tőlük nem vár el senki semmit extrát, ellentétben a többi lánnyal.