Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Tɪᴢᴇᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

- Téged holnap visszavisz egy sofőr Salzburgba, addig aludhatsz az egyik szobában. – Keserű mosoly húzódott ajkaimra. Most komolyan marad még? - És még valami, képeket szeretnék látni a közösségi oldalakon arra az esetre, ha a sajtó kapcsolatot keresne köztetek. - Na most volt elég! Hatalmas lendülettel toltam ki a széket magam alól. Nem törődve a rosszalló kék tekintettel, sem a meghökkent barnával viharoztam ki a tárgyalószobából. Apám mégis mit képzel magáról? Semmi szükségem egy megjátszott kapcsolatra!

Sietős léptekkel szeltem keresztül a körfolyosót, majd magam után hangosan bevágva a faajtót jeleztem mindenki számára mennyire nincs ínyemre ez az egész. Nem telt el tíz másodperc, mikor újra kinyílt a nyílászáró. Egy száznyolcvan fokos fordulatot vettem, hogy aztán szembenézhessek az ugyanolyan íriszekkel, mint az enyéim, azonban a sötétkék öltönyös alak helyett egy melegítős állt velem szemben. Ne nézz, legszívesebben felképelnélek, te idióta!

- Domonkos elment- mindössze ennyit mondott. Számonkérően felhúztam szemöldököm.

- Zene füleimnek- emeltem égnek tekintetemet. Valójában apám többet tartózkodott a ház falain kívül, mint azokon belül, így nem ért meglepetésként távozása. Várakozóan pislogtam a focistára, aki még mindig tétlenül toporgott tőlem három lépésre. Egyszerre akartam magamhoz ölelni és kituszkolni a kapun. Igen, a kertkapun keresztül az utcára. De csak ahhoz volt merszem, hogy végigmérjem minden apró porcikáját. Ha lehet még jobban nézett ki egy hét elteltével. Borostája, amit hagyott apróra megnőni még férfiasabbá tette. Fekete tincsei hosszabbak voltak a szokásosnál ezzel rosszfiús külsőt kölcsönözve a viselőjének. És apám, de jól állt neki mindez! Lehet, hogy egy seggfej, viszont kétségkívül egy rohadt helyes seggfej. A Red Bull Salzburg egyenruhája úgy feszült izmaira, hogy elgondolkoztam azon ki követte el ezt a merényletet a női nem ellen. A bennem fortyogó düh nem engedte azt, hogy józanul legyek képes bármilyen érzelmet is leolvasni arcáról. Mondhatni, leszállt a szürke köd rám -képtelen voltam tisztán gondolkozni.

- Nyugodj meg- indult el felém Dominik, mire hátráltam egy lépést. Mindketten megálltunk. Én Őt bámultam vérben forgó szemekkel, amik hol neki, hol Decker Domonkosnak szóltak míg Ő feltérképezte a szobámat. - Szép mez- szúrt szemet neki a még mindig kanapén fekvő nemzeti darab. Ajkaira egy önelégült mosoly ült ki.

- Gondoltam megtartom, jó lesz télre begyújtani- az én szavaim csak úgy csöpögtek a gúnytól, míg Ő simán elnevette magát. Pulzusom az egekbe szökött. - Te mégis mit képzelsz magadról? - Nem érdekelt már az etikett, aminek amúgy is lőttek. Olyan szarban voltunk mindketten, hogy nem volt értelme türelmet gyakorolnom.

- Szerintem egy kicsit túlreagálod a dolgot. - Tett egy újabb lépést felém ám ezúttal nem mozdultam. Nem tudtam eldönteni mi bosszant a legjobban; Dominik felültetése, a felvétel, apám ötlete vagy Dominik viselkedése -gyanítom mind a négy együttvéve.

- Ez nem a középkor az Isten szerelmére! - Tártam szét mindkét kezemet. - Kurvára nem neki kéne eldöntenie már megint, hogy kivel lehetek! - A szavak egymás után hagyták el a számat egyre nagyobb hangerővel. Nem gondolkoztam, csak beszéltem, akár egy hisztis, tizenhárom éves lázadó csitri. - Jézusom Dominik ez nem így működik! Neked barátnőd van és nem szakíthatsz vele azért, mert apám agyából éppen ez pattant ki! – Kiabáltam.

- Miért akadsz ki ennyire? - Hangjában valódi érdeklődés csengett. Nyugalma velem is visszafogatta a torkomból jövő hangerőt valamelyest, viszont a tudat miszerint magasról tesz barátnőjére beköltözött elmémbe. Felsóhajtottam.