Jégmadár- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

Hᴜsᴢᴀᴅɪᴋ

Dᴇʟɪɴᴀ

Hatalmas meglepetésemre már nem volt szükség kabátra, mikor  Elenor oldalán léptem ki az egyetem falai közül. Alkaromon pihentettem bőrdzsekimet. Körbenézve a nívós kocsi felhozatalon Dominik fekete Mercedesét akartam csak meglátni. Ajkaim mosolyra húzódtak, amint felfedeztem az autó mellett ácsorgó focistát, aki intett egyet nekem jellegzetes vigyorával arcán. Anyám.

- Jézusom, de nyálasak vagytok! - Horkantott fel Elenor serényen, totálisan tönkretéve a pillanatot. Szemforgatva fordultam felé.

- Holnap? - Utaltam a nemzetközi jog előadásra, ahol Gerda is velük koptatta az iskolapadot.

- Van más választásom? - Tette fel a költői kérdést mialatt átvágtunk az úttesten. Két puszival elköszöntem barátnőmtől és biztosítottam róla, hogy valóban be kell jönnie holnap, elvégre nincs több hiányzási lehetősége. Az IBS-nek ez is egy sajátossága volt: egy szemeszter alatt mindössze három hiányzott órád lehetett összesen minden tantárgyból. Szívás, tudom.

Tekintetem Elenor távozását végigkövetve kapcsolódott össze a mellettünk parkoló ezüst Volvo sofőrjével, azaz Fernandáéval. Barna íriszei olyan vérszomjasan méregették Dominik engem ölelő karját, hogy féltem mentem levágja azt és saját tulajdonának nyilvánítja. Legszívesebben felszabtam volna a SUV ajtaját, hogy számon kérjem mégis mi a fészkes fene problémája van velem a Symbol óta, de nem tehettem. Még mindig muszáj voltam türtőztetni magamat nyilvánosan -és mostmár két okom is volt rá.

- Menjünk! - Indultam el az anyósülés felé hirtelen, amit Dominik szóvá is tett, miután becsukta először mögöttem, majd saját maga mögött is a kocsiajtót.

- Minden oké? - Fürkészett.

- Persze- hajoltam közelebb hozzá egy apró csók reményében. Ujjai óvatosan csúsztak tarkómra, míg én két tenyerem közt tartottam arcát. Az apró csók igazán hosszúra kezdett nyúlni, amit nem bántam volna, ha nem az egyetem kijáratával szemben történik. - Kérdezhetek valamit? - Váltam el csodálatos ajkaitól még mindig barna íriszeibe bámulva.

- Persze- lehelte a szavakat számra.

- Vezethetem az autódat? - Ajkaimat rágcsálva tettem fel a kérdést. Dominik elmosolyodott.

- Van egyáltalán jogsid?- Húzta fel bal szemöldökét játékosan.

- Van- vágtam rá egy büszke mosollyal arcomon. 

Az már más kérdés, hogy évek óta nem vezettem...

⚜️⚜️⚜️

Közel fél órával később Budapest egy olyan szegletében voltam, amiről korábban még soha nem is hallottam. Noha, közel sem az engem körülvevő ismeretlen parkoló foglalkoztatott leginkább. Minden figyelmemet az ujjaim között szorongatott kormánynak szenteltem. Elég volt oldalra pillantatom ahhoz, hogy rájöjjek Dominik is legalább annyira izgul, akárcsak én.

- Nem félsz hogy összetöröm az autódat? - Tettem fel játékosan a kérdést. Magam sem tudtam eldönteni, hogy Őt akartam feloldani egy kis poénkodással vagy saját magamat.

- Ha megteszed apád kifizeti úgyis- vágta rá gondolkodás nélkül. Valószínüleg már vagy százszor lejátszotta magában a lehetséges végeredményeket, mielőtt átült volna az anyós ülésre. - Már ha nem öl meg előtte, abban az esetben meg már mindegy lenne. - Nevette el magát, ezzel belőlem is előcsalva egy mosolyt.

- Azt hiszed apám ilyen gazdag? - Ráncoltam szemöldökeimet szórakozottan. Arcán elterült egy hatalmas vigyor, míg tekintete megcsillant.

- Ugyan már, mindketten tudjuk, hogy kilóra megveszem az öreget- hangosan nevettünk fel, amint elhagyták a szavak száját. - Bár, ha jobban belegondolok, nekem a lánya is elég lenne- nyúlt a kormányt szorongató ujjaimért. Arcomat zavaromban rögtön lehajtottam, éreztem amint a pír elönti testem minden porcikáját. - Mennyiért adna el téged? - Dominik ujjai, mialatt Ő csacsogott észrevétlenül változtatták meg helyüket combom irányába. Ajkaimat beharapva néztem fel rá.