Szeretlek

36

Jess Madson

- Haver gyere már át, itt vagy Joy is. - mondta Rob, de amikor meghallottam a nevet, megállt bennem az ütő.

- Hogy ki? - kerekedtek ki a szemeim. Először azt hittem rosszul hallottam.

- Az exed. Joy, vele jártál nem? - kérdezett vissza.

Még régen mondtam neki, hogy együtt voltunk, nem tudtam, hogy negjegyezte a nevét.

- Kivel ment? - azt hittem Bryant kíséri.

- Rebeccával, azzal a csajjal, akit fűzök. - röhögött. - Gyere már.

- Fél óra és ott vagyok. - vettem fel sietősen a dzsekim, aztán indítottam is a kocsit.

Hogy kerülhet oda Joy? Azt hittem nem enged neki semmit az apja a baleset óta. Siettem, ahogy csak tudtam, mivel el kellett mennem a városig, nagyon kellett sietnem, hogy hamar odaérjek.

Már ágyban voltam, mielőtt indultam, szóval zuhanyoznom sem kellett, mert már előtte megtettem.

Mikor odaértem, megláttam Joyt az erkély szélénél. Meg akartam lepni, biztos nem sok embert ismert, ahogy elnéztem ott egyedül. Sosem szeretett idegenekkel bulizni, nem érezte magát olyan komfortosan.

- Sziasztok. - köszöntem a többieknek.

- Haver végre itt vagy! - ölelt át Rob, és akit még ismertem. - Menj, hódítad vissza a csajt. - súgta a fülembe Rob.

Tudta, hogy mi a helyzet köztem és Joy között, és azt is tudta, hogy még mindig halálosan szerelmes vagyok belé.

Kisétáltam lassacskán az erkélyre, nem akartam megijeszteni.

- Szia. - mentem oda mögé, és lassan félre tűrtem a haját a válláról.

Felém fordult és döbbent, de kedves arccal illetett.

- Szia Jess. Végre valaki Beccán kívül, akit ismerek. - mosolyodott el. - Te biztos ilyen bulizós fajta vagy igaz? - kuncogott és a mellkasomra tette a kezét.

- Egyetem alatt szoktam néha, de fél éve nagyjából sehova nem mentem munkán kívül. - mondtam őszintén.

- Azóta én sem, most vagyok először a balesetem óta. - mesélte. - Nem iszunk valamit? Hisz te még nem is kaptál semmit. - fogta meg a kezem és a konyha fele kezdett húzni.

Úgy éreztem magam, mint régen, csak sokkal jobban megbecsültem a Joyyal töltött perceket. Ki tudja meddig, vagy mikor találkozhatunk.

- Mit kérsz? - fogta a Gint és a Spite-ot. - Ez jó lesz? - vonta föl a szemöldökét.

- Azt iszok, amit te. - néztem az arcát, olyan gyönyörű volt, mindennél többet jelentett nekem, hogy vele lehettem most.

Egy 3 decis poharat negyedig megtöltött Ginnel.
- Húha Joy, nem lesz az egy kicsit sok? - vakargattam a fejem.

- Ahj miért mennyit szoktak bele tenni? - látszott rajt, hogy nagyon tanácstalan. - Nem csináltam mostanában ilyet.

- Add ide, megcsinálom, hogy iható legyen. - kuncogtam.
Mivel elvégeztem egy bartender képzést, ezért eléggé képben voltam minden ilyennel.

- Bocsi Jess. - szomorkodott. - De béna vagyok. - ült fel a pult telejére, mellette jobbra álltam én közvetlen és ott kevertem az italunkat.

Visszaemlékeztem, amikor még együtt voltunk és együtt mentünk bulizni. Ugyan ez volt a felállás, csak az volt a különbség, hogy bármikor megcsókolhattam őt, és akárhányszor mondhattam neki, hogy mennyire de mennyire szeretem.