Szeretlek

30

Jess Madson

Joy nagyon ideges lett. Daniel mindig mindent megbeszélt vele, de most az én segítségemet kérte. Látszott Joyon, hogy hamarosan szóvá teszi ezt.

- Nagyon sürgős! - mondta Daniel, ezért adtam egy puszit Joy hajába.

- Bocsáss meg Joy, mindjárt jövök jó? - néztem a barátnőm szemébe, ideges volt, de nem szólalt meg csak elfordította sértődötten a fejét.

Felvettem a gatyám és kiszálltam a kocsiból. Kínos volt és sajnáltam ott hagyni Joyt, de ez volt a leggyorsabb opció.

- Mond már mi van? - kérdeztem, mikor beléptünk a házba.

- Gyere utánam! - ment fel az emelet felé.

- Mi történt? - próbáltam kiszedni belőle, de nem válaszolt. - Lillyvel van valami?

Behúzott Lilly szobájába, nem volt ott senki.

- Nagyon be vagyok baszva Jess, de most jól figyelj! Lefeküdtem Joy barátnőjével... - nem volt tiszta a tekintete, de amikor ezt meghallottam megállt bennem az ütő egy pillanatra.

- Jennel? - komolyodtam el, feljöttek bennem az emlékek. - Mikor? És hol?

- Az előbb, de azt akarom, hogy senki se tudja meg! - kerekedtek ki a szemei.

Nagy nyomás alatt volt Daniel, tudta, hogy Jennt sokan ismerik, és bármikor kitudódhat, az ő kis kalandjuk. Ezt úgy mondom, mintha én halál szent lennék. Nem, csak sajnos tudom milyen ezzel az egésszel együtt élni. A tudta, hogy a barátnőd, ha megtudja, amit tettél, akkor vége annak, amit mással már hosszú ideje építesz kapcsolatot.

- Tudsz ebben segíteni? - kérdezte kétségbeesetten. - Ha Lilly ezt megtudja, akkor soha többet nem fog velem beszélni. - kezdett el bőgni.

Mély fájdalom hasított a szívembe, ugyan ezt éreztem, mint Joy tesója.

- Persze, hogy segítek! - öleltem át. - Én jóban vagyok vele, megoldom, hogy ne mondjon rólatok semmit, oké? - néztem a szemébe, hogy biztosabbá tegyem.

- Kösz Jess, kibaszott jó haver vagy! - szorított meg. - Nem láttad azóta sem Lillyt? - zavart volt, és részeg.

Csoda, hogy csak egy csajt húzott meg.

Kinyílt az ajtó.

Joy jött be rajta.

Ideges volt.

Rám nézett, majd Danielre.

- Mit kerestek ti itt? - utalt arra, hogy bújkálunk.

- Semmit! - mondta Dan. - Nem láttad Lillyt?

- Ami azt illeti láttam. Egy sráccal volt, kint a parkolóban. - ráncolta össze a homlokát. - Elég furcsa, hogy mindig szépnek mutatjátok a kapcsolatotokat, erre csak azt látom, hogy csaljátok egymást! - mondta kiabálva.

Dan megijdet, azt hitte, hogy Joy megtudta a Jenniferrel történt dolgát.

- Csaljuk? - vonta föl Daniel a szemöldökét.

- Hát még jó, hogy te nem vagy ilyen. - forgatta meg a szemét kiakadva.

Danielt rosszul érintette, hogy Lilly félre lépett. Valószínűleg nem gyakran fodrul elő.

- Mindegy most megyek, bocs még egyszer, hogy félbe szakítottam a "dolgotokat". - röhögte el magát és kiment az ajtón.

Joy kérdően bámult felém, de nem szabadott elmondanom neki.