Szeretlek

31

Jess Madson

Izgultam, és folyamatos feszült voltam, hogy mi lesz, ha Joy akár mit is megtud ebből. Annak örültem, hogy legalább az én titkom fedett marad, még jó, hogy Jenn sokszor nem emlékszik arra, amit tesz.

Szegény Daniel, viszont nyakig benne volt a pácban.

Rámírt Jennifer

"Na mi legyen?" - írta. "Talázunk? Vagy jó lesz, ha kikotyogom?"

"Hánykor?" - féltem, hogy ebből az egészből én fogok rosszul kijönni.

"Egy óra múlva nálad." - a szüleim házára gondolt, mivel a külvárosban voltunk.

"Ott leszek." - tettem le az asztalra a telefonom.

Még nem tudtam, hogy fogom kivitelezni, hogy Joy ebből smemit se vegyen észre. Nem mondhattam neki, hogy jön hozzám Jennifer 'neszélgetni'.

Joy még aludt, de fel kellett keltenem. Nem lehettem olyan aljas, hogy szó néllkül itt hagyjam. Hoztam neki egy kis reggelit, amit az édesanyja csinált.

- Jó reggelt. Nem vagy éhes? - raktam elé az amerikai palacsintát.

Csak mosolygott egyet, ahogy a szemembe nézett. - De aranyos vagy. - adott egy puszit az arcomra és felült az ágyon.

Rekedtes, most ébredtem hangja volt, amit imádtam. Nagyon felizgatott. Imádok reggel szexelni, jó lett volna most is, csak nem hiszem, hogy lett volna rá időnk.

- Hogy-hogy ilyen korán keltél Jess? - kérdezte furcsán, általában én alszom tovább.

- Haza kell mennem. - forgattam meg a szemem.

Imádkoztam, hogy ne kérdezze meg, miért. Nem akartam neki hazudni.

- Ja, anyudnak segítesz? Vagy mit csinálsz? - kulcsolta össze ujjait az enyémmel.

Magamban örlödtem picit. Annyira nem akartam kamuzni, de muszáj volt.

- Aha, mert a mamámnál le kell vágni a sövényeket. - bólintottam.

- Uuuh még nem is vittél el soha a mamidhoz. - nézett kiskutya szemeivel. - Nem mehetek el veled? - mosolygott rám gyönyörű fogaival.

Baszki.. hogy húzzam ki magam ebből. Jól elintéztem ezt is.

- Majd ha nem lesz munkám elviszlek, ígérem. Jó?

- Jó. - adott egy puszit az arcomra. - Úh Bébi úgy tetszel ebben az alsóban. - harapott az ajkába, minden össze jön mondhatom.

Pont ilyenkor van kedve hozzám', amikor nem maradhatok.

- Bébike, ebéd után folytatjuk jó? - lejtettem fölötte, közben simogattam az arcát.

- Ahj, pedig most olyan jó lenne. Olyan szívesen eljátszanék veled. - nyúlt a nadrágomhoz, ami alól már domborodott a férfiasságom.

Uralkodnom kellett volna magamon, de nem tudtam. Elragadott Joy, elvesztettem a fejem és el is feledkeztem Jennről.

Rezgőre volt állítva a telefonom, nem vettem volna észre, ha keresnek, de ez is csak utólag jutott eszembe.

Bő egy óra múlva, mikor már otthon kellett volna lennem eszembe jutott, Jenn. Csak feküdtünk az ágyon Joy és én, és akkor hirtelen bumm!

- Mennem kell Joy. - ugrottam fel, gyorsan felkapva a gatyám.

Zavartan nézett, de nem szólalt meg.

- Délután találkozunk rendben? - adtam egy puszit a homlokára, miután a pólóm is felvettem.

- Persze. - bólintott. - Majd délután.