Szeretlek

26

Joy Wellington

Én ültem az anyósülésen. Már vártam, hogy elinduljunk, amikor Jesst hívta valaki. 

Felvette a telefont. 

- Haló? - szólt bele. 

Nem hallottam a másik felet, de megpróbáltam leszűrni, hogy miről volt szó. 

- Rendben, akkor ma összefuthatunk. - mondta Jess. - Majd beszélünk haver. - mondta és letette. 

Kérdően néztem rá.

- Mi az? - vonta föl a szemöldökét. 

- Hova mész? Vagy mi? - értetlenkedtem, hogy leessen neki, amit akarok.  

- Ja, csak találkozom az egyik haverommal, mert mondtam már neki, hogy a hétvégén otthon leszek. - rántotta meg a vállát semlegesen. 

- És fiú vagy lány a haverod? - nyomattam a féltékenykedős dumát, de már biztosra akartam menni, nála nem lehet tudni. 

- Fiú. - rángatta meg felsóhajtva a fejét. 

- Hát jó.. - mondtam sértődött hangon, úgy volt, hogy ma nálam lesz este. 

Most jöhetett volna az a gondolat, hogy szinte mindig velem van, de nem. Sajnos nincs. Folyton csak akarunk, de nem tudunk egymással lenni, vagy a veszekedés miatt vagy a mások miatt, úgyhogy végre örültem volna, ha kettesben lehetünk. 

Mondta, hogy anyámmal is találkozni akar, erre már bulikat szervez. 

- Most meg mi a baj? - nézett rám újra. 

- Azt hittem ma együtt leszünk este, de akkor mindegy. - mondtam semlegesen kitekintve az ablakon. 

Nem fordultam oda hozzá, hogy érezze a törődést. 

- Jaj, Joy. Nem leszek ott egész este, csak gondoltuk kicsit összefutnánk, már lassan két éve nem találkoztam vele. Kicsit iszogatunk, aztán hazajövök. - próbált megvigasztalni, de nem volt hatásos. 

- Most ez házibuli? - lepődtem meg. 

- Persze. - vágta rá. 

- És sokan lesznek? - gondolkodtam már egyből a lányokon, akikkel véletlen elfelejti abbahagyni a beszélgetést és véletlen nem mondja nekik, hogy amúgy van barátnője, úgyhogy ne zaklassák. 

Elvileg még mindig nem mondtuk ki, hogy együtt lennénk, vagy már nem tudom. Belekavarodtam, de az biztos, hogy, ha hozzám odajönne egy srác, aki nyomul és akar tőlem valamit, akkor biztosan megmondanám, hogy van barátom,és hagyjon békén. 

- Nem tudom, azt mondta húsz-huszonöten körülbelül. - mosolyodott el, de amikor rám nézett egyből abbahagyta. 

- Akkor én is elmegyek valakivel bulizni, mondjuk Aaronnal, aztán ha jön valami jó faszi beszélgetek vele. Este meg majd, ha eszembe jut elmondom neked, hogy "Jaj véletlenül beszélgettem egy sráccal, jaj hupsz azt sem mondtam neki, hogy van barátom" - akadtam ki egyre jobban. 

- Bocsáss meg Joy.. - biggyesztette le az ajkát. - Ne űzz gúnyt belőlem, nekem tényleg kiment a fejemből, hogy lerázzam. De tényleg nem akartam tőle semmit. - rázta meg a fejét. 

- És mi lesz, ha ma is ott lesz a buliba, ahova mész? Akkor mit csinálsz? - vontam kérdőre. 

- Akkor.. - gondolkodott el. - Jézusom most jövök rá, hogy megkérdezzem, hogy nincs-e kedved eljönni velem? - kérdezte.

- Lett volna, ha nem én lettem volna az utolsó, akit megkérdezel. - rántottam meg a vállam.

- Joy, most miért vagy ilyen? - kezdett ideges lenni. - Tudod, hogy még nem szoktam meg, hogy együtt járunk mindenhova.