Szeretlek

41

Jess Madson

Küldtem egy üzenetet Joynak. Találkoznom kellett vele. Sikerült mindent elintéznem. Kockáztattam, és eddig úgy tűnik, hogy minden jól alakul. Felvettem a pénzt, ami elég a lakhatásomra és minden másra Európában egy ideig.

Már csak az volt a kérdés, hogy miképp vigyem ki a határon ezt a rengeteg készpénzt. Muszáj volt beszélnem anyámmal ezzel kapcsolatban. Készpénzben mindent odaadtam volna neki, és ő elutalta volna a kártyámra az összeget. Jó tervnek hangzott, mert nem lett volna feltűnő, hisz a fia vagyok, neki meg semmibe nem került volna, hisz van elég pénzük, hisz kaptak Joy apjától is egy vagyont... Előjöttek bennem a régi érzelmek. Hogy tehették ezt a saját anyámék. Mindegy, ez után úgy sem fogok velük találkozni egyhamar. Csak ennyit kérek tőle.

Tárcsáztam anyám számát. De nem vette fel. Ennyivel tartozik nekem mégis a fia vagyok... ha már elárult.

Ne értettem mi lehet.

Elmentem a régi házunkhoz, ahol nem volt senki. Elhúzott függönyök, semmi fény nem szivárgott az ablakokról.

Írtam neki egy üzenetet. "Beszélnünk kell!" - gépeltem le.

Hívott egy ismeretlen szám.

- Szia fiam! Láttam, hogy írtál nekem. Jól vagy?

- Találkozzunk. Az 5. utca sarkánál a fánkossal szemben. - hadartam a telefonba.

- Ott leszek! - mondta. - És Jess - sóhajtott egy nagyot.

- Igen? - kérdeztem vissza.

- Nagyon szeretlek fiam! - suttogta remegő hanggal a telefonba.

- Várlak - válaszoltam és rányomtam a telefont.

Örültem, hogy hallhatom a hangját, de közben iszonyú dühös is votam rá. Hisz tudta, hogy egy boldogságom van ebben a kurva életemben, azt is képes lett volna elvenni tőlem a pénzzért.

Már húsz perce vártam anyámat az esőben, amikor megláttam a sötétkék esernyőjével, amit még én vettem neki egyik születésnapjára.

Egy lámpa fénye alatt álltam, hogy észre vegyen.

Intett, mire én összeráncoltam a homlokom.

- Szia Jess! - állt meg előttem, és felnézett az arcomra. - Hogy-hogy találkozni szerettél volna édesem? - kérdezte és megérintette az arcomat.

Megrezzentem, ahogy hozzám ért és egy lépést hátráltam.

- Szia anya - forgattam a szemeimet. - Szeretnék kérni egy szívességet. Gyors leszek.

Hallgatott.

- El fogok költözni, és szeretném, ha ezt a pénzt.. - adtam oda neki 15 ezer dollárt. Igen, mondtam, hogy sok pénzről beszélünk, de e nélkül semmit nem tudtunk volna kezdeni magunkkal egy idegen országban. - Szóval szeretném, ha elutalnád nekem a bankszámlámra.

- Mi? Miért? - ráncolta a homlokát. - Mi ez az egész Jess?

- El fogok költözni anya - már akkor tudtam, hogy mi lesz erre a válasz.

- Elhagysz te is? Mint apád? Gondolhattam volna, hogy egyszer eljutunk idáig! - akadt ki. - Hova? Európába? Fergeteges!

- Hallgass meg! Nem foglak elhagyni, ha te nem hozod ezt ki belőlem, és megígérem, hogy fogom veled tartani a kapcsolatot, ha megteszed ezt értem. Szerintem ennyit megtehetnél azok után, hogy mit tettél velem.

Erősen gondolkodott.

- Tudom, ha most nem-et mondanék akkor soha többet nem látnálak fiam. - hajtotta le a fejét.