Szeretlek

43

Jess Madson

- Hát ha már így megkérdezted..- érintette meg ajkával az arcomat.
Végigfutott a hátamon a hideg, valahogy nem hittem el ami történik.
Lassan a számhoz csúszott Elena szája, de nem hárítottam. Valószínűleg a szerek hatása miatt nem éreztem gátlásokat.
Nem tetszett nekem Elena, de valahogy nem álltam ellen annak, hogy megcsókoljon.

Hirtelen egy hatalmas ordításra lettünk figyelmesek a hátunk mögül.

- Mi a faszt csináltok? - rántott el Sebastian Elenától és megütött. - Te komolyan ilyen gerinctelen patkány vagy?

Nézett rám.
Összezavarodtam, nem lett volna szabad ennek megtörténnie.
- Nem. Seb meg tudom magyaráni! - mondtam hangosan. Nem szerettem volna elrontani ezt az egészet de teljesen úgy érzetem, hogy ezt tettem.
- Nem kell semmit megmagyarázni! Értek mindent... - fintorgott egyet és kettőnkre nézett.

-Most mi bajod van Seb? - kérdezte Elena. - Az hogy van barátnője? Hisz nem csináltunk semmi olyat. - forgatta a szemét Elena és nevetett egyet.
- Nem! Nekem az a bajom, hogy kb. Fél éve szeretnélek jobban megismerni, amit te észre sem veszel, én jön egy haverom, akit egy hete ismersz és már rámásztok egymásra. Nekem ennyi a bajom képzeld el! - forrt a dühtől és fel alá járkált közben rám vagy Elenára meredve.
Döbbenten nézett a lány.
- Komolyan tetszettem neked? - húzott apró mosolyt az arcára. - Te szeretnél jobban megismerni? Akkor miért csak én kerestelek eddig? Vagy miért éreztetted azt velem, hogy sose lehet semmi közünk egymáshoz? Azért, mert a fodrászom vagy? Baszki lendüljünk már túl ezen.
- Igen tetszettél! És én ugyan ezt éreztem veled kapcsolatban, hogy max csak húzod az agyamat. - rázta meg a fejét Seb.

Ebbe már nem nagyon akartam beleavatkozni, de figyelemmel kísértem a veszekedést.

- Én ezt az egészet azért csináltam, hogy végre észhez térj és féltékeny legyél, hogy talán akkor végre magadtól nyitsz majd felém! - sírta el magát Elena. - Szerelmes vagyok beléd, de ahhoz hogy észrevedd látod már ilyen dolgoknak kell történniük.
Seb viszont erre már nem mondott semmit csak hüvelyk ujjával megfogta Elena állát és feljebb billentette a fejét.
- Én is szeretlek! - csókolta meg gyengéden.
Ez igazi csók volt. Teljesen olyan érzés futott át, ahogy őket néztem, mint mikor Joy és én értünk egymáshoz.

Nagyon erős bűntudatot éreztem, hogy akkor sem lett volna szabad ezt engednem Elenának. Mit szólna Joy, ha tudná ezt, hogy megcsókolt egy idegen csaj és én hagytam ezt neki...
Biztosan nem is jönne el hozzám, és soha többet nem is szeretne engem látni.
Mardosott ez az egész. Gondoltam rá, hogy felhívom és őszinte leszek vele ezzel kapcsolatban, de az mindent tönkre tett volna.

Nem ronthatok el mindent.
- Srácok én most lépek. - mondtam Elenának és Sebnek.
Hazamentem, lefürödtem és befeküdtem az ágyba. Felhívtam Joyt. Tudtam, hogy nála még nincs éjszaka.
- Szia Kicsim! - mondtam a telefonba.
- Szia Jess. Na milyen volt a buli? - kérdezte izgatott hanggal.
- Nem annyira éreztem jól magam. Inkább haza jöttem. - őszinte voltam vele, nem akartam, hogy gyanút fogjon a történtekről.
- Nem annyira jönnek ki veled az ottaniak? Vagy mi a baj? Érzem a hangodon hogy van valami.
- Nincs baj velük, csak még annyira nem tudtam beilleszkedni. - mondtam. - Jobb lenne ha már velem lehetnél. - szomorodtam el.
- Tudom Szerelmem, de már csak pár nap és találkozunk. - éreztem a hangján, hogy örül ennek.
- Nagyon várlak már. Majd közösen elmegyünk az Ikeába és kiválasztjuk a díszeket meg ami még kell a lakásba, jó? - gondoltam bele, hogy sétálgatunk együtt végre a utcán szabadon és félelmek nélkül, hogy valaki meglátna minket.
- Én is nagyon várom, főleg hogy megcsókolhassalak Bébi. - mondta szenvedélyesen a telefonba.
- Szeretném már végre én is az illatodat érezni és végig puszilgatni minden porcikádat. - haraptam alsó ajkamba reflexből.
- Meg a saját kis kuckónkba bebújni egymás mellé. Awh Jess annyira örülnék, ha most ott feküdhetnék melletted, és tudod mit csinálnék? - tette a mikrofonra a száját.
- Mit csinálnál Bébi? - éreztem, hogy férfiasságom egy másodperc alatt megmerevedett.
- Végig csókolnám a nyakad, majd lehúznám rólad a pólót.
- Én is levenném rólad a pici felsődet. - suttogtam mély hangomon.
- Utána pedig benyúlnék az alsód alá, addigra már úgy állna a farkad Bébi, hogy már csak az hiányozna, hogy a számba vegyem. - nyögött egy picit.
- Most is úgy áll Bébi. - mondtam.
- Megfogtad? - kérdezte.
- Uhum. - nyögtem egy picit.
- Én is az enyémet, de kb. Egy másodperc alatt el tudnék tőled most menni Jess. - mondta. Elképzeltem ahogy a nőiességéhez ér és kényezteti azt.
- Fú Bébi ne csináld mert velem is ez lesz! - haraptam az ajkamba erősem még egyszer. - Túl szexi vagy, ahogy rád gondolok.
- Most olyan jó lenne, ha fölötted lehetnék. - mondta halkan Joy. - Te is élveznéd?
- Nagyooon. - nyújtottam el mondandómat, és a csúcspontra kerültem.
Egy erőteljeset nyögtem, amikor hallottam, hogy ő is így tesz.
El sem hiszem, hogy szextelefonálunk Joyyal. Ezt aztán már tényleg csak akkor tud az ember, ha úgy kivánja a másikat, hogy nem bír az érzelmeivel.

Mikor letettük a telefont nem is bírtam másra gondolni csak erre.

Joy Wellington

Annyira kicsinál Jess, olyan szexi volt, amikor telefonáltunk éreztem minden mozzanatát. Alíg vártam, hogy végre neki eshessek. Olyan érzelmek tomboltak bennem, hogy ezt már ki kell adnom magamból.

Hamar mentek a napok, annyira vártam már az utazást, hogy már kedden a cuccaimat pakoltam. Anyukámék végül nem kísérnek el a nagy útra, apámat behívták egy fontos műtétre, ezért csak anyukám jön el velem, aki már másnap reggel megy is haza. Tehát hamarabb át tudok cuccolni Jesshez a kis lakásunkba.
Komolyan még kimondani is csodálatos, hogy közösen fogunk élni.
Annyira boldog vagyok, hogy újra rá találtam és nem hagyta annyiban a kapcsolatunkat.
Nagyon sok cuccom van, kettő nagy bőröndöt viszek az útra, egyiket anyum másikat én viszem.
- Mindent elpakoltál Lányom? - jött be a szobámba anya.
- Még van pár dolog. - mondtam, miközben szortíroztam, hogy mik a legfontosabbak.
- Nyugi Édesem amit itthon hagynál utánad küldjük. - mosolyodott el. Boldog volt, hogy világot látok, anya mindig is megértőbb volt velem, mint apa.

Már nagyon izgultam, hogy repülőre szállhassak és végre vége legyen ennek a monoton életben.

Péntek reggel már jóval indulás előtt felébredtem. Csináltam magamnak egy kávét és megettem a szokásos zabkásámat. Apa már nem volt itthon, már tőle tegnap este elköszöntem.
Pár óra elteltével már el is indultunk anyukámmal a reptérre.
Minden simán ment. Tudtam, hogy Jess kint lesz a reptéren, hogy láthasson. Itt még nem találkozhattunk, hogy anya meg ne lássa őt.
Párizsban, mikor leszálltunk a repülőről, sok idő volt, mire kiértünk felvettük a böröndöket és elhagyhattuk a repteret.
Anya elment mosdóba.
És akkor,
- Szia Bébi! - mondta a mellettem álló napszemüveges srác. - picit letolta a szemén a sötét lencsét. - Annyira megölelnélek. - szorított magához a tekintete.
- Úr Isten Jess! - nem bírtam ki, hogy ne öleljem át. Eszméletlen szenvedéllyel bújt hozzám. - Csak nehogy anyám meglásson. - engedtem is el gyorsan. - Nem szabad, hogy most lebukjunk, mert akkor vége.
- Tudom Bébi, én megyek is. Amint anyud elment írj, és sietek érted. - adott egy hosszú csókot a számra és kisétált az ajtón.
Annyira hihetetlen volt számomra ez az egész, hogy eljött még ide is elém csak azért, hogy egy fél napppal előbb láthasson engem.
Két perc múlva már anyám is visszaért a mosdóból.
- Huh jó sokan voltak. - mondta. Láttam rajta, hogy nem látott meg semmit. Nem volt különös a viselkedése.
- Nem baj Anya. - mosolyogtam, mint a tejbe tök.

A taxi a kollégium ajtaja előtt kitett minket. Anya segített felvinni a szobámba a cuccokat.
- Maradjak még veled kislányom? - ásított egyet. Meg szokta viselni a repülő út.
- Nem kell Anya, én is pihenek egyet, menj csak a Hotelbe. - ültem le az ágyamra.
- Holnap reggel már korán indulok haza úgyhogy akkor elköszönök. Vigyázz magadra! Jó tanulást neked Drágám, remélem nagyon jól fogod magad érezni itt! - puszilta meg a fejem búbját anya.