Szeretlek

05 +18

Nem akartam túl messzire menni, de olyan jó volt érezni, hogy végre az enyém Jess. Igaz csak egy éjszakára, de addig az enyém! Nem voltak lányok, nem volt rosszindulat, csak Ő és Én.
Minden makulátlan volt, csak az bántott, hogy nem voltunk együtt.

Még így is imádtam a szája illatát, valahogy nem érdekelt mennyit ivott.

- Joy, nem akartam sokat inni, bocsáss meg. - húzott újabb nyelvjátékba.

Olyan érzékeny volt velem, annyira szükségem volt az érintésére.

- Semmi baj. - mosolyogtam rá. - Szeretnél aludni? - kérdeztem, mert már éjfél is elmúlhatott.

- Nem is tudom. Ki tudja hányszor lesz még ilyen szép estém. - simogatta gyengéden a hajam. - Velem vagy, a saját lakásomban. - mosolyodott el. - Semmi kedvem aludni.

Kuncogtam egyet. - Van benne valami. - forgattam meg huncutul a szemeimet.

- Nézzünk valami filmet? - kapcsolta be a tévét. - Annyira tetszik ilyen kuszán a hajad. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Neked is aranyos. - nevettem fel, mert az övé az égnek állt.

Megnyitotta a Netflixet, onnan választott egy sorozatot. - Ez jó lesz. - inkább velem foglalkozott, nem érdekelte mit nézünk, ahogy engem se.

Hozzábújtam, a mellkasára hajtottam a fejem. Körülbelül tíz perc után felkelt az ágyról és kisétált a konyha felé.

- Gyere Bébi, együnk valamit. - várt meg. - Biztos éhes vagy.

- Picit. - húztam halvány mosolyt ajkamra.

- Csinálok neked melegszendvicset. - vette elő az alapanyagokat és nekilátott. Annyira jó volt nézni, ahogy tüsténkedik.

- Köszi. - ültem le a konyhaszigethez és figyeltem, amit csinált.

- Inni? - vett le egy poharat. - Tudok csinálni teát, vagy forró csokit, de van narancslé is.

- Nekem bármelyik jó. - rá bíztam a választást.

- Én narancsot iszom, akkor töltök neked is. - vett elő két poharat.

Betette a közben összedobott szendvicseket a sütőbe és várta, hogy elkészüljenek.

- Elég béna vagyok. - biggyesztette le ajkát édesen. - De remélem, azért ehető lesz.

Odamentem hozzá és adtam neki egy biztató puszit. - Nagyon ügyes vagy Jess. - mosolyodtam el.

Magához húzott.

- Miért vagy ilyen kedves Joy? - felkapott a derekamnál fogva és letett a pultra. - Imádom, ha ilyen vagy velem.

- Mert te is az vagy. - suttogtam.

Kezei egyre feljebb csúsztak az oldalamon, a mellemig felhúzta a pólóm.

- Joy, ugye tudod, hogy nincs rajtad. - nézett le csillogó szemekkel a combom közé.

Bólintottam, olyan forró lett a levegő, nem bírtam megszólalni. A nyakamtól lefele végigcsókolta egész testemet, megállt nőiességemnél, majd felnézett rám.

Olyan volt, mintha engedélyt kért volna, hogy hozzá érhessen.

Még sosem hagytam senkinek, hogy ilyet csináljon, féltem az új érzésektől. Megszeppenve hunytam le a szemem.

Látta rajtam a bizonytalanságot ezért csak egy nyálas puszit adott a tetejére.

- Mi a baj Bébi? - csókolt meg lassan.