Szeretlek

11

Eva már a kapuban várt minket.

- Sziasztok. - mondta, elköszöntünk a fiúktól és bementünk a házba.

Finom vacsora várt minket, kint ettünk a teraszon.
Harry, Mary spániel kutyusa is velünk volt. Kb. négy hónapos lehetett, nemrég kapta Evatól.

- Felmegyünk a szobámba anyu. - mondta Mary és magával ragadott.

- Jó. - válaszoltam és utána indultam.

Bezárta maga mögött az ajtót.

- Joy, nehogy elmond Anyának, de leszoktam feküdni Callummal. - nézett mélyen a szemembe.

- Nekem ezt előtte miért nem mondtad? - vontam föl a szemöldököm.

- Mert nem akartam, hogy kiakadj.

- Nem akadtam volna ki, hisz ennyi idősen ez a normális. - mondtam. - De akkor miért nem jöttök össze?

- Mert arra gondolok, hogy Anya mit szólna, pedig szerintem szerelmes vagyok belé. - vallotta meg magának is Mary.

- Én is úgy láttam, de nekem Liam azt mondta, hogy Callum is beléd. - ráncoltam össze a homlokom.

- Mi, komolyan? - lepődött meg. - Én azt hittem, hogy ő csak kavargatni szeret.

- Nem, Liam azt mondta, hogy Callum már rég össze akar veled jönni csak azt hiszi, hogy te nem akarsz komoly kapcsolatot. - kuncogtam, hogy lehetnek ilyen vakok.

- Úr Isten de buta vagyok Joy... - fogta meg a fejét.

- Mond el Liamnek mit érzel Callum iránt és ő segíteni fog hidd el.

- Igazad van. - bólintott, és nézegette a telefonját. - Azt írta Liam, hogy írj vissza neki. - mosolyodott el.

- Jól van, majd írok. - kerestem meg a táskámból a mobilom, feloldottam és átlapoztam a messengerem.

- És akkor veletek mi volt? Szexeltetek? - repesett az örömtől Mary.

- Nem, Nem! - erősítettem meg a szavamat. - Én nem vagyok ilyen Mary.

- Ahj jó, csak érted amit itt csinálsz az itt is marad Joy. - kuncogott. - Én biztos kihasználtam volna az alkalmat.

- Ezért látszik, hogy mások vagyunk. - válaszoltam és kilépkedtem az erkélyre körbe nézni milyen a táj. - De amúgy nagyon megkedveltem őt. - halkultam el. - Aki őt elhagyta az egy hülye volt.

- Hát ja, valami ribanc az a csaj, azóta már azt a csávót is csalja.

- Minek élnek az ilyenek azt se értem. - undorodtam el az élettől is.

- Én se dögöljön meg az összes. Én sose tudnék fájdalmat okozni Callumnak. - merült el érzéseiben Mary.

Látszott rajta, hogy Callum a mindene.

- Viszont én most átmegyek a szobámba, picit egyedül akarok lenni. - mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót.

Lehuppantam az ágyra.

Visszaírtam Liamnek.

De mardosott a kíváncsiság, hogy vajon írt-e nekem azóta Jess..
Nem bírtam kiverni a fejemből őt.

Jess üzeneteit a figyelmen kívül hagyott üzenetekbe tettem, hogy ne lássam, ha ír, de meg tudjam nézni mégis az üzeneteit.
Nem bírtam ki. Meg kellett nyitnom és el kellett olvasnom.
"Joy beszéljünk"
"Édes hidd el, hogy meg tudom magyarázni"
"Joy tudom, hogy haragszol rám de vedd fel a telefont"
"Joy.."
olvastam a sorok között, már a könnyeimet hullatva.