Szeretlek

14 +18

Szembe fordultam vele a kádban. Ráfújtam a habot, engedett még vizet.

Létezik ilyen srác? Én a 19 évem alatt egyel sem találkoztam, aki tényleg képes egy lány miatt megváltozni. Úgy látszik eddig kellett várnom, hogy végre megismerjek egy ilyen fiút.

- Eljössz jövő hétvégén a meccsemre? - váltott témát. Túl érzelgős volt neki a helyzet.

- Nem is értelek Jess, mikor van neked időd ilyenekre? - sosem tudtam, mikor jár edzésekre, pedig szinte mindig velem volt.

- Megoldom. - puszilta végig a testem. - Akkor?

- Persze, megnézlek. - öleltem át, hozzábújva.

- Már várom a meccset, úgy széttöröm Dylent, hogy ne tudjon játszani.

- Jess.. szerinted ez a megoldás? - néztem a szemébe, nem akartam, hogy hülyeséget csináljon.

- Most te véded őt? - mérgesedett el tekintete.

- Te is tudod, hogy nem érdekel Dylen, csak nem akarom, hogy ebből bajod származzon. Amúgy meg ha eltörted a kulcscsontját, akkor hogyan tud játszani? - furcsálltam, mert az utolsó buli estéjén ezt állította.

- Fontos neki a bajnokság, és addigra rendbe jön annyira, hogy beválogassák. Majd a pályán ledarálom edzés közben, csak úgy véletlen lerúgom a bokáját vagy valami. - gondolkodott a nem túl szabályos tervén.

- Jess, igazad van. Dylen egy hazug ember, hidd el ha nem beszélsz vele soha többet és látja, hogy lemondtál róla, az sokkal jobban fog neki fájni. - próbáltam a helyes útra bírni.

- Tudod mit nem értek Joy? - ráncolta össze homlokát.

- Mit? - simogattam vizes mellkasát.

- Ismer Dylen, tudja, hogy én nem viccelek, ha valakit meg akarok verni. Tudja, hogy szét fogom ütni a pofáját. És ezek után nem fél? Egyszerűen nem értem, hogy ez neki miért jó. - foglalkoztatta még mindig Dylen.

- Lehet, hogy nem gondolt rá, hogy összevesztek e-miatt. - rántottam meg a vállam.

- Hidd el ismer már annyira, hogy én már azt is elpicsáztam volna, aki rád mer nézni, úgy ahogy nekem nem tetszik. Nemhogy, ha azt hazudja, hogy titokban kavar veled. - röhögte el magát szánakozva.

El akartam terelni Jess figyelmét, kellemetlenül éreztem magam. Tetszett, hogy ennyire védeni akar, de kicsit túlzásnak éreztem a féltésem.

- Hmm. - érintettem meg az ajkát és közeledni kezdtem felé. - Adj egy csókot Bébi! - simogattam meg az arcát.

Elmosolyodott és teljesítette, amit szeretnék.

- Annyira szeretek veled lenni Bébi. - suttogtam a fülébe.

- Féltékeny vagyok arra a csávóra, akit megcsókoltál. - duzzogott. - Milyen jó estéje lehetett. - harapta meg a fülem.

- Én is az vagyok arra, akin feküdtél. - idegesítettem fel magam, kicsit olyan volt, mintha azt akarná, hogy szarul érezzem magam tőle. - Visszakaptad.

- Jogos. - tűrte félre a hajam.

Végighúzta ujjait az oldalamon. - Már megint ráz a hideg Joy? - mosolyodott el.

- Picit. - nézegettem a tetoválásait. - Miket jelentenek amúgy? - mutattam a karjára.

- Az elsőt még középsuliban varrattam. -mesélte. - A legtöbb családi vagy a focival kapcsolatos, de van, amit csak azért csináltattam, mert fontos a számomra. Van egy rózsa itt. - mutatott az oldalára. - Ez rád emlékeztet.