Szeretlek

27

Jess Madson

Olyan helyre akartam menni Joyyal, ahol még sosem voltam vele. 

Utálok a nevelőapámtól szívességet kérni, de mégis megtettem. Már egyszer elvittem Joyt az egyibe, de most egy jobb helyet találtam ki. 

Meg akartam neki mutani, hogy nekem csak ő számít, és bánom, hogy mással akartam helyette lenni, tudom megígértem neki.. 

Bűntudatom is volt. 

Csak az a baj sokszor, csak a cselekedet után gondolkodom..

- Még ehetek egy sütit gyorsan? - kérdeztem meg, annyira éhes voltam már, mint egy farkas. 

Ki voltam öltözve, Joy annyira nem, de nem is olyan helyre megyünk, ahova estélyibe kell menni. 

- Aha, vegyél csak. - mondta, és felvette a cipőét. 

Direkt voltam futni a randink előtt, hogy még jobban ki legyek pattintva. Szerettem, ha a legjobb formámban lát Joy. 

Mikor leértünk a tengerpartra, megálltam a kocsival és kivettem pár cuccot a csomagtartóból, amit elfelejtettem idehozni előtte. 

Bekötöttem Joy szemét. 

- Bocsi Édes. - takartam el a szemét. - Ne less! - mondtam és vezetni kezdtem. 

- Kiváncsi lettem Jess! - hallottam a hangján, hogy még mindig haragszik, bíztam benne, hogy ki tudom ezzel engesztelni. 

Szóval odasétáltunk a nevelőapám kisebb hajójához. Nagy kétely volt bennem, nem tudtam, hogy fél-e a víztől, vagy rosszul van-e a tengeren, de nem szándékoztam a nyílt vízre kivinni, csak az öbölök közt hajókázni, kikötni valahol...

Régebben sokat voltunk itt, a család, vagy hogy is nevezzem magunkat. Jó volt, szerettem, van képzettségem, ezért nem kellett kérnem, hogy más irányítson. 

Ideges voltam, hogy mit fog szólni. 

- Leveszed? - kérdezte, amikor megálltunk. 

Nem mondtam semmit, csak kikötöttem a kendőt. 

A hajó ki volt kilágítva, egy pallón kellett átmenni, a fedélzetre. Meg volt terítve, vacsorával is készültem neki. 

Elképedt Joy, ahogy meglátta. 

- Te Jó Isten! - kerekedtek ki a szemei. - Jess. - nézett felém édesen, lassan odalépett hozzám és adott egy hosszú csókot a számra. - Ezt csak miattam csináltad? - nézett körbe, a díszítésre és magára a járműre is.  

- Persze Bébi. - toltam hátulról. 

- A családdal mi is szoktunk régebben vitorlázni. - mesélte. 

- Szeretek én is. - mentem fel a pallón, és nyújtottam a fejem, hogy ne féljen, amikor beszáll. 

- Köszi Bébi menni fog. - lépkedett beljebb. 

Azt hittem jobban fog félni, de kellemes csalódás volt, hogy nem. 

- Éhes vagy? - kérdeztem tőle, mikor az asztalhoz értünk. 

Tele szórtam rózsaszirmokkal, anyukámtól kértem segítséget, hogyan tudnám még felejthetetlenebbé tenni ezt az estét. Magamtól ilyen nem jutott volna eszembe, de ha Joynak ez tetszik, akkor megteszek érte bármit. 

- Igen Jess. - mondta szerényen. 

- Annyira úriember vagy Jess, nem is tudom ismerek-e rajtad kívül ilyet. - mosolyodott el, ahogy rám nézett.