Szeretlek

44

Joy Wellington

Nem is akartam kipakolni a cuccaimat a kollégiumba, hanem egyből Jesshez vinni. Tartottam attól, hogy apám érdeklődni fog utánam, és rám állítja az embereket a suliból, hogy figyeljenek, de reménykedtem, hogy ide azért nem fúrja már bele magát. Apám nem jártas a francia nyelvben és nem szoktunk Európába utazni, szóval csak reménykedni tudtam ebben.
Felhívtam Jesst.
- Szia Bébi. - mondtam halkan. - Tiszta a levegő.
Nem akartam hogy észre vegyenek, még nem volt a szinten senki, addig akartam lelépni, amíg nem lát meg senki.
- Szia Joy. Indulok akkor, de nem szeretnél azért pár cuccot ott hagyni? Nehogy baj legyen belőle.
- Nem lesz baj, ez már felnőtt kollégium, és apám nem itt intézkedni.
- Persze igazad van. Indulok is, tíz perc és ott vagyok! - mondta örömteli hangon. - Szeretlek.
- Én is szeretlek. - csak azon járt az eszem, hogy ha ide ér Jess, megcsókolhassam őt.
Még mindig a reptéri csókja égett a számon, ami nagyon mély hatást gyakorolt rám. Nagyon ritka az ilyen hűséges férfi, aki ennyi mindent megtesz a párjáért.

Kicsit izgultam, de ez természetes volt hiszen végre a nagybetűs életbe lépek én is, azzal akit szeretek. Alig vártam, hogy  Jessel felfedezzük a környéket és megismerjük a helyi szokásokat. Európa mindig is nagyon vonzott, főleg Franciaország a bagett és a finom croissant.
Egy-két szempillantás múlva már itt is volt Jess értem. Már a parkolóba vártam rá.  Nem is mondta, hogy vett egy kocsit. Olyasmi volt, mint az otthoni autója ilyen "old skool"  régebbi gyártás, de gyönyörű fényezéssel és felnikkel.

Ahogy leparkolt odafutottam hozzá, gyorsan kiszállt az autóból egy nagy csokor virággal a kezében, de nem vártam meg amíg átadja, a karjaiba ugrottam, picit fel is emelt a földről úgy adtam neki egy hosszú szenvedélyes csókot, amit viszonzott is.

- Ezt neked hoztam. - adta a kezembe a virágcsokrot, miután elengedtük egymást.

- Gyönyörű Bébi. - mosolyogtam rá teljes szívemből. - Köszönöm! - szagoltam meg az illatát. Ő felkapta a cuccaimat és betette a csomagtartóba.
Kinyitotta nekem a kocsiajtót, beültem ő pedig mellém . - Annyira örülök, hogy itt vagy Joy. - mondta Jess és egy könnycsepp gördült le a szeméből.
- Én is nagyon. - adtam egy puszit az arcára. - Nem is mondtad, hogy vettél egy kocsit.
- Meglepi volt. - kacsintott egyet huncut mosolyával.

Fülig ért Jess szája egész úton. Nagyon vártam, hogy "haza" érjünk Jessel, a mi közös kis otthonunkba.
- Várom, hogy teljes egészébe lásd a lakást. - nézett felém néha, figyelte minden rezdülésemet.
- Én meg még hogy várom, képekről úgy jön át. - imádok lakberendezni, szóval biztos fogunk még alakítani a lakáson, de annyira büszke voltam Jessre, hogy így előkészült meg vásárolt a kényelmünk érdekében.

Leparkolt.
- Meg is érkeztünk. - mondta, rám nézett és kicsatolta az biztonsági övet.
Odahajolt hozzám és hosszú csókba hívott, amit el is fogadtam. Az érintése perzselte a bőröm, annyira vágytam rá. Csodálatos érzés volt, hogy végre vele lehetek.
- Na gyere Szerelmem, megmutatok mindent. - nyitotta ki a kocsi ajtaját nekem. Felkapta a cuccaimat, és elindultunk.
- Oksi, én akkor húzom a bőröndöt. - mentem utána izgatottan.
- Itt is vagyunk. - vette ki a kulcsot a zsebéből Jess és kinyitotta az ajtót.
Gyönyörűen be volt rendezve a lakás. Pont úgy, ahogy elképzeltem. Kitett magáért. Beléptem az ajtón az előszobába kerültem, ahol volt egy kisebb szekrény, abba lehetett betenni a cipőket kabátokat. Tovább mentem, a nappalival egybenyitott konyhába kerültem, ami még egy kis felújításra szorul, de simán élhető így is. A konyhából nyílt egy közepes méretű erkély, amin volt egy kis asztal meg kettő szék.
Már el is képzeltem, hogy a reggeli kávénkat itt isszuk meg. Jobbra a nappalitól nyílt a szobánk mellette, pedig a mosdó. Nyugalmat árasztottak a bútorok, a stílusomhoz igazította a színeket, amit eddig beszerzett, igaz nem volt sok bútor de éppen elég volt neki idáig.
- Nagyon ügyesen berendeztél mindent Jess. - húztam oda magamhoz.
- Igen, bár most jobb lesz, mert te azért jobban értesz ehhez Bébi. - nézett a szemembe, majd a számra.
Ajkát a nyakamra helyezte és apró csókokkal hintette be azt.
Iszonyatosan rá voltam már indulva Jessre. Megfogtam férfiasságát, ami pár másodpercen belül megmerevedett.
- Gyere Bébi. - emelt fel és könnyedén a szobába cipelt, majd letett az ágyra. - hunyd le a szemed. - kért meg és engedelmeskedtem.
Ez még jobban felizgatott.
Apró puszikat nyomott a nyakamtól lefele egészen a hasamig.
- Annyira vártam ezt a pillanatot. - suttogtam neki halkan.
- Én is Joy. - nézett mélyen a szemembe, majd a számra. Pár másodpercig csodáltuk egymás vonásait, aztán újabb csókba hívott.
Helyet cseréltünk. Én kerültem felülre, lassú szenvedélyes pillanatokból hirtelen vad események kerekedtek. Nem bírtam magammal, amit a tudtára is adtam. Ez látszólag őt még jobban felizgatta.
- Emlékszel mit mondtál a telefonba? - kérdezte.
Bólogattam.
- Akkor most játsszuk el ugyan azt a pillanatot. - harapott az ajkába, mert addigra apró csókokat hintettem férfiasságára.
- Hmmm, valahogy így? - néztem rá, majd visszamerülten abba, amit elkezdtem.
Hangos férfias nyögések hagyták el a száját, ebből tudtam, hogy még mindig formában vagyok.
Közben kör körös mozdulatokkal kényeztette nőiességem, majd lassan becsúsztatta először egy, majd kettő ujját.
Felsikoltottam.
Az első pillanatban fájt, majd hamar hozzá is szoktam, hiszen ekkor már nagyon nedves voltam.
- Fordulj meg Bébi. - kérte Jess. Így a hatvankilenc pozícióba kerültünk. Bevillant régről egy kép, hogy ezt más még nem is csinálta nekem. Sosem szerettem bárkit ilyen közel engedni magamhoz, de Jess más volt.
Minden egyes pillanatban azt éreztem, hogy most élek igazán. Függetlenül, a szüleimtől távol és végre azzal, akit szeretek. Nem azon gondolkodtam, hogy mikor nyitnak be az ajtón, vagy mikor látnak meg minket együtt, mert egy idegen országban voltunk távol az otthontól.