Szeretlek

19

Borzasztó volt a tudat, hogy ott voltam Jesstől pár méterre, de mégsem találkozhatok vele. Jobb is, hogy nem tudta, hogy itt lakom.

Tudom, hogy én rontottam el, mardosott a bűntudat, hogy miért kellett Jasonnel smárolnom, és miért engedtem olyan közel magamhoz már az első találkozásnál, de nem tudom sajnos megváltoztatni a múltat.

Két hét telt el a költözésünk óta. Jó Jennel lakni, egyre többet tudunk egymásról nagyon jóba lettünk. Péntek este van, már elegem van a tanulásból, de muszáj nyomni. Anyukámék kérdezik sokszor, hogy hol van Jess, vagy mi van vele, de nem tudok nekik mit mondani. Nem mertem még bevallani nekik az igazat. Hogy nem beszél velem. Hogy nem szeret már. Igazából reménykedem, és várok rá, hogy egyszer csak becsenget az ajtón és engem keres, hogy elmondja, még mindig szeret. Kevés erre az esély, de én lennék a világ legboldogabb embere, az biztos.

Amióta nem beszélünk nem igazán hallok Jess felől. Néha Jennifer mond valamit, de ő se sokszor. Nem beszél másokkal, csak újra Dylennel. Ebből is látszik, hogy már nem számít neki, hogy miért is veszett össze Dylennel. Miattam. Már nem számítok neki.

- Eljössz velem Tammy bulijába? - kérdezte Jenn, amikor bejött a szobámba. - Már hiányzol Lailának, ő is ott lesz.

- Tammy meghívott engem is? - nem szoktam vele annyira beszélni, maximum a könyvtárban.

- Persze, hogy meghívott. - bólintott Jennifer. - Nyugi Jess nem lesz ott.

- Honnan tudod? - sóhajtottam. - Beszéltél vele?

Amikor Jessről volt szó mindig feszült lettem. Még mindig magaménak akartam tudni, annyira rosszul vagyok miatta. Ő volt az egyetlen eddig, aki igazán szeretett. Éreztem. De én hülye elszalasztottam. Még össze se jöttünk szinte máris szakítottunk.

Kár, hogy beleszerettem.

- Dylen mondta, hogy hazament Jess. - magyarázta. - Mostanában sokat van otthon. - forgatta kínosan a szemeit, mintha el akarna előlem valamit hallgatni.

- Miért? Tudom, hogy tudod Jenn. Mond el! - böktem a mellkasára.

- Dylen szerint valami csajhoz megy mindig. - tudta, hogy kiborulok, előre felkészült, de én csak néztem magam elé. Olyan gombóc lett a torkomban, válaszolni sem bírtam.

Milyen hamar továbblépett, én sosem tudtam volna. Meg sem hallgatott engem, ezek után érthető, hogy már is máshoz jár.

Pedig én egy dolgot neki adtam, amit másnak nem. A testem.

Annyira rossz érzés volt, mintha pofára estem volna. Már három hete ezt érzem.

- Menjünk el a buliba! - vágtam rá kis idő után, nem akartam tovább Jessen kattogni.

- Tudod hol lakik Tammy, a külvárosban, szóval kocsival kell mennünk. - gondolkodott Jenn. - A tieddel kéne, az enyémben nincs benzin. - kuncogott.

- Jajj Jenn. - nevettem fel én is. - Néha azért tankolhatnál.

- Jó, jó tudom csak annyira lusta vagyok, bár ezelőtt olyan jó faszi volt a benzinkutas. Te jó ég úgy ki volt gyúrva, és még a szélvédőmet is lemosta. - harapta be ajkát.

- Azt leszokták. - rántottam meg a vállam. - Azért mosta le Jenn, mert az a dolga.

- Lehet, de akkor is cuki volt tőle. - tárta szét a karját.

- Készüljünk össze és el is indulhatunk akkor. - pattantam fel az ágyamról, kinyitottam a szekrényt és válogatni kezdtem.

- Nekem már megvan a ruhám, de választok neked is. - nézett körül, de hamar rámutatott egyre. - Ezt! - a piros rövid feszülős koktélruhám tetszett meg neki.