Szeretlek

24

Jess Madson

Reggel, mikor felkeltem Joy ott volt mellettem. Végre nem lépett le korán, ilyenkor éreztem, hogy igazán fontos vagyok neki. 

Olyan gyönyörű volt, sötétbarna haja a feje mellé volt dobva, címlapra illő pontossággal. Kirázott a hideg, ahogy egyre tovább pihentettem rajta a tekintetem. 

Kibaszottul tetszett Joy. Nem tudom, hogy lehet valakire ennyire ráindulni, de egyszerűen folyton ezt éreztem. 

Nem bírtam tovább. 

Puszilgatni kezdtem az arcát, amire kissé mocorogni kezdett. 

- Jó reggelt Bébi. - suttogtam a fülébe, amire csak morgott egyet. - Ébredj fel Joy! - mentem végig a nyakán ajkammal. 

-Hmm. - nézett rám fél szemmel. - Mit szeretnél te korán reggel? - meresztette rám óriási szemeit. 

- Hát.. - adtam a szájára egy nyálas csókot. - Tudod Bébi, már tíz perce nézlek és nem bírom tovább. - néztem le a nadrágomhoz. 

- Jaj, Jess. - kuncogott egyet. - Még fel sem ébredtem. - bújt közelebb hozzám, amitől még inkább kikészültem. 

- Gyere feküdj rám! - húztam magamra. 

Megcsókoltam. 

Nem bírtam leállni, addig addig puszilgattam, kényeztettem, amíg neki is megjött a kedve a szexhez. 

Nem bírtam sokáig, először mindig hamar elmegyek, de a második menetbe már tovább bírom. Megbeszéltük, hogy együtt reggelizünk. Csináltam rántottát, paradicsommal ettük. 

Később sajnos nem értem rá, mennem kellett edzeni, de mondta, hogy ő is hazamegy. 

- Vigyázz magadra Bébi! - mondtam neki, miután kilépett az ajtón és gyorsan visszahúztam, hogy adjak neki egy utolsó csókot. 

- Te is az edzésen! - mosolyodott el. - Amúgy kivel mész? - érdekelődött elfelejtettem neki mondani. 

- Daviddal és Dylennel. - válaszoltam, mindig velük szoktam kondiba járni. Sokat kellett edzenem. - Utána meg a csapattal a nagy pályára. 

- Majd egyszer elmegyünk együtt? - ajánlotta fel. 

- Huh, hát Joy, ha én a gymbe veled mutatkozom, akkor nagyon kell védjelek a palik elől! - ráncoltam össze a homlokom. - De dicsekedhetek is, ha jobban belegondolok. - nevettem el magam. 

Ő is ezt tette. - Nem hiszem, hogy lenne ilyen. Na, majd akkor találkozunk Bébi. - mondta és elindult a lépcsőn lefelé. 

Visszamentem a lakásba, összeszedtem a cuccaimat. 

Felhívtam Dylent. 

- Na, indulunk Bro? - kérdeztem tőle, ahogy felvette. 

- Akkor szokásos. - mindig ott találkoztunk a gymben. 

- Ja, Dave is jön. - mondtam, ő nem szokott, inkább csak Dylen és én. 

Jó volt, hogy újra jóban vagyunk Dylennel, minden olyan volt, mint régen. Nem hoztuk fel a történteket és nem volt harag. 

Odaértem az edzőteremhez. Dave és Dylen már ott vártak. Igen, szokásom elkésni mindenhonnan, kivéve, ha Joyyal találkozom. Akkor mindig pontos vagyok. Ő fontos, a haverok nem annyira, tudnak várni. 

- Na mizu? - kérdezte Dylen. Egyből tudni akart a részletekről. Nem kerteltem, mindig elmondtam neki, hogy hogy állunk Joyyal. Persze nem részletekbe menően, csak felületesen. Nem szerettem volna pletykát, tudom, hogy Joy kikészülne tőle. Csak az volt ezzel a célom, hogy Dylen még véletlenül se akarjon soha többet semmit Joytól.