Szeretlek

10

A következő napokban egyedül voltam, megbeszéltük Aaronnal, hogy sokat leszünk együtt csak most el kellett utaznia az apjához. Nem akartam feladni, próbáltam a fontosabb dolgokra koncentrálni, de a gondolataim mindig Jess Madsonre összpontosítottak. Az arcát láttam magam előtt, mikor beharapja ajkát és levetkőztet szemeivel. Nem bírtam elfelejteni... Mardosott a fájdalom, az agyam azt diktálta, nem szabad többet beszélnem vele. Viszont a szívem mást mondott. Őt akarta. Az érintését, az illatát azok után, hogy konkrétan folyamatba öntötte, hogy ne keressek semmit az életébe, nem tartozom bele. Az után a sok együtt töltött nap után.

Ez a szép, amikor tudod, hogy te megkaphatsz akár kit, de neked Ő kell, viszont  ő semmibe vesz téged. Többre becsüli az egyalkalmas kalandokat.

A szüleim nem értették, miért vagyok ilyen letört az utóbbi napokban. Folyton kérdezgettek, de nem mondtam el nekik az igazat, ha Jess szóba került csak annyit mondtam, hogy most nem ér rá, azért nem találkozunk. Öt nap telt el, hogy nem láttam Jess Madsont, nagyon hiányzott ezek ellenére is. Egyszerűen hozzászoktam, hogy mellettem van.

Másnap reggel elutaztam a nagynénémhez Evahoz, el kellett felejtenem Jesst. Nagyon szerettem őt, a lánya annyi idős, mint én. Imádom Maryt. Nem laktak tőlünk olyan messze, autópályán 300 mérföldnyire.
Egész úton próbáltam kiverni a fejemből Jesst, legalább Maryt ne kelljen vele fárasztanom, úgy se tud rá mondani semmit.
Leparkoltam Eva háza előtt, kivettem a cuccaimat az autóból, majd a bejárathoz lépkedtem. Épp csak hozzá értem az ajtóhoz, hogy kopogjak Mary már nyitotta is.

- Szia Jooy! - ölelt át szorosan, amitől ki is ejtettem a kezemből a táskákat.

- Mizu Mary? Miért vagy ilyen boldog? - néztem a lányra, akinek még a szemei is nevettek.

- Hát mert végre találkozunk! - indult vissza a házba egyik bőröndömmel.

Bekísért a vendégszobába, régebben nagyon sokat voltam itt, a nyarak nagy részében itt töltöttem.
Ennek a kisebb városnak csodálatos tengerpartja van, Eva és Mary háza végébe van egy saját partszakaszuk.

- Na és mesélj Joy, mi a helyzet? Olyan rég írtál, azt se tudtam mi van veled. - ültünk le a nappaliba a kanapéra.

Gyönyörű fehér bútorok voltak a magas belmennyezetes szobában.

- Jól vagyok, Daniel is jól van, apáék is. Nem nagyon értem rá az elmúlt hónapokban, bocsáss meg, hogy hanyagoltalak. - jutott eszembe megint Jess...

- Valami baj van Joy? - látta a gondterheltséget a szememben.

- Volt egy srác, akivel azt hittem több lesz, de tévedtem. - rántottam meg a vállam. - Inkább ne beszéljünk róla.

- Persze megértem, majd mesélsz ha jobban leszel. - simogatta meg az arcom Mary.

- Eva merre van?

- Elment bevásárolni, de fel is hívom, hogy készüljön, plusz egy fővel. 

- Nem kell ám miattam fáradni.

- Ezt meg sem hallottam. - mosolygott Mary és odébb ment telefonálni.

Én is belenéztem a mobilomba, hogy van-e valami üzenet vagy valami érdekes.
Jesstől legalább száz üzenetet kaptam, de nem néztem meg.
Teljesen elásta magát a szememben.

- Jooy. - szólítgatott Mary. - Vedd a törölköződ és a fürdőruhád menjünk le a partra, hátha jobb kedved lesz.

- Igazad van az lesz a legjobb, de picit eszem ha nem baj. - nyúltam a hűtőbe. Itt mindig otthon éreztem magam.