12 +18

26K 239 5
                                    


Csörgött a telefonom.
Éjszaka 02:17 volt, meglepődtem ki kereshet.
Daniel volt.

- Szia Joy, otthon vagy már? - kérdezte, de nem hallottam ricsajt a háttérbe.

- Igen. Te hol vagy?

- Lillynél. Azért hívtalak, mert Jess megjelent a buliba és téged keresett, meg akartam verni, azért amit tett, de szerintem olyan idegállapotba volt meg is ölt volna.

Ledermedtem.

- Mi, komolyan? - kerekedtek ki a szemeim. - Mit akart?

- Nem tudom, de mondtam neki, hogy itt voltál, de haza mentél már. Lehet odamegy, csak meg akartam mondani.

- Köszi, jó hogy szóltál.

Ideges lettem. Mit akarhat tőlem? Ha bocsánatot kérni jön akkor felejtse is el, ez megbocsáthatatlan dolog. Biztos van, aki elnézi az ilyet, de az nem én leszek.

Kopogtattak a fürdőajtón.

Nem számítottam arra, hogy ilyen gyors lesz.

A habokat magam köré tuszkoltam, hogy ne látszódjon ki a testem alóla.

- Ki vagy? - kiáltottam, persze tudtam csak ő lehet, de nem akartam vele találkozni.

A szobám felőli ajtó kinyílt és Jess állt ott, egy szál alsóban. - Csak én. 

- Mit csinálsz? Ne is próbálkozz, amit tettél sosem tudod jóvá tenni! - buktam hirtelenen a víz alá.

Mérges voltam rá azt a képet láttam magam előtt, ahogy azon a ribancon fekszik. Bűntudatom lett Jason miatt sőt Liam is eszembe jutott...de miért is?! Nem hiszem el még én érzem szarul magam egy csók miatt, amikor ő meg is dugta azt a csajt.

- Joy.. annyira sajnálom, hogy megbántottalak. - hallottam a hangját.

Az arcára néztem.

- Jess.. miért kérsz bocsánatot? - érzékeltettem, hogy felesleges, amit csinál.

- Tudod vagy százszor kerestelek, de sehol sem tudtalak elérni. Dylent úgy megvertem, hogy eltört a keze meg a kulcscsontja, mert nem mondta el hogyan kerültél oda a buliba és, hogy mit mondtak neked akkor.

- Nem kellett mondaniuk semmit, láttam mindent te undorító ember..

- Joy nem tudsz te semmit had magyarázzam meg.

- Hozzám ne merj érni! - taszítottam el a kezét. - Az lesz amit én mondok!

- Rendben Joy.- szomorodott el. - Kérlek szépen had mondjam el az igazságot Joy, jó?

- Mondjad, de leszarom..- forgattam meg a szemem undorral, ezek után ide meri tolni a képét.

- Én nem csináltam azzal a csajjal semmit hidd el. Indultam haza, amikor David kérte, hogy ugorjak be érte a buliba, mert haza kéne érnie időben, bementem, aztán mondta, hogy várjak még picit. A nevét sem tudom annak a lánynak, üvegeztek a srácok erőltették, hogy szálljak be, akkor bejött öt csaj, hogy ők is játszanak Dylen tesója meg a barátnői. Dylen felelt, megkérdeztem kihez jár reggelente a kolihoz, mert akkor is féltékeny voltam. - halkult el. - Amikor kimondta, hogy Joy, annyira ideges lettem, hogy tovább kérdezgettem. Azt mondta, hogy te titokban akartál találkozni miattam, nehogy megtudjam, hogy kavartok. - csípte le a szavak végét az idegességtől. - És mivel az egyik nagyon rám akaszkodott, akkor azt gondoltam, hogy vissza fogom adni neked, nem bírtam elviselni a tudatot sem, hogy pont te én Dylen.

SzeretlekWhere stories live. Discover now