Szeretlek

16

Másnap reggel bejött Daniel a szobámba, még kómás voltam, jó későn feküdhettem le, mert Jess hajnalban ment haza.

- Szia Joy. - huppant le az ágyamra.

- Szia Dan, hogy-hogy itthon vagy? - hunyorítottam rá, túl világos volt a hirtelen fény a szememnek.

- Mert te is hazajöttél. - húzta szét a sötétítőm.

- Képzeld el June a régi barátnőm terhes. - jutott eszembe a tegnapi nap, be akartam számolni Dannek a hallottakról.

- Akivel együtt szoktatok játszani kiskorodban? - lepődött meg. - Baszki, de megy az idő. - kapott a homlokához. - Még arra is emlékszem, amikor én vittelek titeket óvodába. - emlékezett vissza Daniel.

- Hát igen, és már várandós és nyáron házasodnak a vőlegényével. - én is alig tudtam elhinni, amit mondok.

- Remélem te nem tervezem ilyen hamar. - nevetett a bátyám. - Még nem akarok nagybácsi lenni.

- Nem leszel. - csaptam meg. - Nem vicces! - próbáltam csillapítani Daniel humorosságát.

- Tudom, na. Nyugi. - ölelt át, amennyire tudott. - Jessnek amilyen labilis nem hiszem, hogy jót tenne egy gyerek.

- Mostanában teljesen megváltozott. Rám koncentrál, tényleg úgy érzem, hogy szeret. - mosolyodtam el, ahogy a barátomra gondoltam.

- Maradjon is így. - ráncolta össze a homlokát. - Tudod az elején bevallom, idegesített, hogy pont vele vagy jóba, de most már megváltozott a véleményem.

- Köszönöm Dan. - mosolyodtam el. - Fontos a véleményed.

- Amúgy azért jöttem be, mert itt van Aaron a ház előtt, csak elfelejtettem mondani.

Felpattantam az ágyból, kapkodni kezdtem. - Miért nem mondtad? Most megváratom szegényt! - idegesített fel Dan. - Megyünk kávézni.

- Tud várni. Szinte sosem vagy velem, majd elmehetnénk mi is valahova. - nézett rám kiskutyaszemeivel.

- Jó, rendben Daniel, csak ne legyél ilyen jó kedvedben, mert így csak lehúzol. - nevettem el magam. Túl hiperaktív volt a tesóm.

- Nem leszek, csak már úgy hiányzol húgi. - kapta el a karom és magához húzott. - Rossz, hogy nem vagy mindig itt velem.

- Te is nekem, de most akkor engedj had menjek! - próbáltam kivergődni karjai körül.

- Jó szórakozást! - engedett el, leszaladtam a lépcsőn, ki az udvarra, ahol tényleg ott várt rám Aaron.

Szemeivel végigmért, majd átölelt. - Mi a helyzet Joy? - kérdezte örömmel teli hangján. - Jó a szetted. - követte végig vonásaim újra a szemével.

- Köszi. - mosolyodtam el. - Indulhatunk? - vettem elő a kocsim kulcsát. - De nem úgy volt, hogy én megyek érted? - vakargattam kínosan a fejem.

- De igen, csak gondoltam átjövök, mert a megbeszélt időpont már elmúlt. - kuncogott. - Mindegy kibírom. - rántotta meg a vállát.

- Bocsáss meg, csak Jess nálam volt az éjszaka és nem aludtam el időben. - vallottam be neki az esti programom elnyúlását.

- Ooh. - kerekedtek ki izgatottan a szemei. - Tényleg lefeküdtetek Joy? Jézusom mesélj el mindent! - sipított fel, mert olyan kíváncsivá vált.

- Psszt Aaron! - tettem ujjaim az ajka elé. - Ne ordíts a végén még valaki meghallja! - ültem be az autóba, minél hamarabb el akartam hagyni a házunk területét.