Szeretlek

18

- Jézusom Kincsem jól vagy? - kérdezte anyum az ágyamhoz sietve. - Hallottam mi történt. - simogatta meg kócos hajam és folyamatosan a szememet követte tekintetével.

- Nagyon rosszul vagyok anya. - sírtam el magam. - Fogalmam sincs, hogy mi történt.. - magyaráztam neki, de belevágott a mondandómba.

- Elhiszem Kincsem. Jessy hozott téged haza, elmondta, hogy elájultál és leestél a lépcsőn. Aztán nagyon megijedt, de tudta, hogy nincs nagy baj, ezért hazahozott.

- Nagyon fáj a fejem. - hasított a fájdalom bele.

- Most feküdnöd kell sokat, ápolgatni foglak Joy. - puszilta meg a homlokom. - Hozom a reggelid.

- Nem vagyok éhes.. - biggyesztettem le a szám.

- Enned kell, azt mondta Jess, hogy hánytál is, de amit tudott megtett. Örülhetsz, hogy tudta mit kell csinálni. Nagyobb bajod is történhetett volna.

- Igen, sajnálom. - szomorodtam el. - Félek, hogy nem fog velem beszélni.

- Miért ne beszélne veled Kincsem? - kuncogott anya. - Hisz nem tettél semmi rosszat.

Nem akartam elmondani anyának, hogy miért is ájultam el. Arra az egy dologra emlékeztem, de ezt nem szabadott.

- Na hozom a kaját. - sietett ki a szobából, és hamar vissza is tért.

Visszajött a kezében egy tál müzlivel. Lassacskán letuszkoltam kiszáradt torkomon, és bekapcsoltam a Bakelitem. Nagyon szerettem a régi stílusú holmikat. Sokkal nagyobb értéket hordoztak magával az akkori feltalálások. Érdekelt az analóg fotográfia is. Nem sokan tudják ezeket rólam, nem híreszteltem soha.

Vajon haragszik-e rám Jason miatt? Vagy csak szimplán nem tud most írni, úgy éreztem erre hamar választ kapok. Próbáltam azt a tudatod magamban tartani, hogy bizonyára elfoglalt. Folyton rajta kattogtam.

Az a helyzet, hogy már ott elrontottam mindent, hogy lefeküdtem vele, ezzel a "már megvolt" kategóriába estem, ami mindegy selejtként funkcionál a fiúknál. Ha valaki megvolt már akkor egy eldobható ronggyá válik. Csak bízni tudtam abban, hogy Jess nem ilyen, bár, ahogy a közéletben mutatta magát, ennél sokkal nagyobb paraszt. Mindenkit csak kihasznált. Féltem, hogy amit felépítettem köztünk, az lassacskán leomlik.

Kisebb gondolatmezőkbe keveredtem, amikor őt láttam meg képzeletemben, talpig meztelenül. Nagyon kívántam, hihetetlen szexi volt ruha nélkül. Legszívesebben ott helyben ráugrottam volna, amikor észhez tértem. Sajnos tudatosult bennem a valóság. Nem is érdeklem... Mély fájdalom járt át, szörnyű volt. Magamba fordultam, valahogy nem bírtam elhagyni ezeket az eszméket vele kapcsolatban.

Kezembe kaptam a telefonom, írtam Jessnek, egy méteres szöveget, amikor eszembe jutott, hogy hoppá hoppá, azért ennyire nem szabad lealacsonyodnom, azért mégis csak én vagyok Joy! Azért hello! Attól még, hogy Jessről van szó meg kell tartanom a formám.

Kitöröltem a neki szánt üzenetet, és elhatároztam, hogy én nem fogom őt keresni. Majd keres, ha akar.

Mikor már jobban éreztem magam kimentem anyáékhoz ebédelni, de nem volt olyan jó ötlet, mint amilyennek terveztem. Apám végig úgy nézett rám, mint a véres rongyra, beszélni sem volt hajlandó velem a tegnapi miatt. Ilyen téren nagyon szigorú, ezek után még háromszor ennyire az lesz, mert nem fogadtam szót neki. Tudom bután hangzik, mint ha óvodába lennék, de igaza van. Nagyon félthettek.

Az ebéd után xboxozni kezdtem, hogy elüssem az időt. Pár óra után eszembe jutott, hogy elmegyek fürdeni. Befeküdtem a jó meleg vizű kádamba. Ittam egy zöldteát előtte, az volt a kedvencem.