Szeretlek

39

Jess Madson

Ideges voltam. Egészen a találkozásunk előtti óráig. Joy nem ezt érdelmi... nem érdeml meg, hogy ilyen barátja legyen. Semmire sem vittem. Se normális munkám, se karrierem. Semmim. 

Ha nem alszol, és az agyad lekorlátozódik, akkor sokszor gondolsz rossz, pesszimista dolgokra, amik még jobban a mélybe rántanak. 

Rosszul voltam magamtól. 

Nem akartam, hogy megtudja a titkaimat és nem akartam, hogy nélküle legyek. Ezt a kettőt elég nehéz egyszerre kivitelezni. Egy ideig talán menni fog, de egyszer vagy véget vetek ennek és lassacskán leteszem a cuccot. Vagy elmondom neki. 

Mit szólna hozzá, ha kiderülne, hogy egy lecsúszott ember vagyok... biztosan nem akarna mellettem lenni. 

Ezek a gondolatok egyre többször áraszották el az agyamat. 

Fél kettő volt már. Ennem kellett volna valamit, mert az enegriám alább hagyott és nem akartam beesett arccal jönni a találkánkra, ezért bementem egy pékségbe útközben és magamba tuszkoltam egy fánkot. Volt nálam víz a kocsiban. 

Hamar elment az idő, sietnem is kellett a megbeszélt helyre. 

Pár perccel később akartam oda érni, hogy csak felkapjam Joyt útközben. Nem akartam, hogy meglássák őt velem. 

Lassan odagurultam a kávézó elé. Már ott várt rám, ahogy elterveztem. Megálltam a patka mellett, lehúztam az ablakot.

- Szállj be! - húztam fel egy másodpercre a napszemüvegemet, majd vissza csúsztattam a szemem elé. 

Nagyon sütött a nap és kényelmesebb volt így. 

- Szia. - mosolygott rám. - Mi a helyzet? - nézett rám gyönyörű szemeivel. 

- Szia Bébi. Én jól vagyok, inkább az a kérdés veled mi a helyzet? Nem jöttek rá a tegnapi kis kiruccanásunkra? - érintettem meg a kézfejét, amit a combján pihentetett. 

- Nem, dehogy. Hál Isten el tudtam tusolni a dolgot. Meg nem is velem vannak elfoglalva mostanában, hanem Bryannel. Apám valami nagy munkába akarja őt beinvitálni, én szóba sem kerültem. 

- Bryan a barátod, igaz? - szomorodtam el. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz így Joynak. Van egy kapcsolata, amit a szülei nagyon szeretnének, és vagyok én neki. Az új titok az életében, ami nem szabad, hogy kiderüljön. 

- Igen, Bryan az.. de valamiről beszélnem kell veled Jess. Nem állunk meg valahol? 

- De, pont ide is értünk. - egy város melletti lakott területhez értünk. Balra lehajtottunk egy elhagyatott útszakaszra. Erdős rész volt valami régi iparterület lehetett. 

Megálltunk. 

- Tudod Jess sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy szeretnélek jobban megismerni téged. 

- Komolyan? - szóhoz sem jutottam. Nem hittem, hogy ilyen bátor lett Joy. 

- De tudod, hogy nem beszélhetsz rólam senkinek? A saját érdekedben. 

- Igen, és azt is tudom, hogyan oldhatnánk meg ezt. - kuncogott fel. - Nagyon eszes kis lány vagyok ám. 

- Hmm, és még is hogyan Bébi. - adtam lágy puszikat a kézfejére, egyre feljebb és feljebb haladva a nyakáig. 

- Tudod én már jó rég óta mondogatom apáméknak, hogy másik városban folytatnám a tanulmányaimat a következő szemeszter alatt. Van az egyetemnek máshol is kihelyezett kara, ahol akár több gyakorlatot is szerezhetnék.