Joy Wellington
Megborzongtam, ahogy hozzám ért Jess, viszont komoly kérdéseket állított fel bennem ez után a beszélgetésünk után.
Újra érdeklődik irántam?- Rendben, nálad háromkor. - bólintottam rá, látta, hogy fáj nekem ez az egész.
Ő jól leplezte a sebét, de én mégis észre vettem.
- Amúgy te minden haveroddal smárolgatni szoktál? - vonta föl a szemöldökét.
- Jaj Jess miért érdekel ez téged annyira? - ráztam meg a fejem kínosan.
- Csak, mert elég vicces ez. - mondta megalázóan.
Megrántottam a vállam, nem feleltem rá.
Hisz én tudtam, hogy csak féltékennyé akartam tenni őt.
Reménykedni kezdtem hátha észhez tért és meghallgatja, amit gondolok erről az egész szakításos dologról.
- Szia Joy. - mondta és erősen megszorította a kezem.
Meglepődtem, hogy ilyen közvetlen.
- Szia. - intettem.
Bement a házba, pár pillanat múltán én is így tettem.
Liam már keresett a szemeivel. Valami történt, mert elég feldúl volt.
- Mi a baj? - lépkedtem oda hozzá. - Jól vagy? - érintettem meg a vállát.
- Semmi csak az exed... Jess ugye? Épp az előbb üvöltözött velem egy sort, amíg nem voltál bent.
Kikerekedett a szemem.
- Miért? - ráncoltam össze a homlokom.
- Szerinted? Hát, mert látta, hogy.. - nézett a számra. - De nem szóltam vissza, nem akartam balhét.
- Jaj, istenem Jess. - nevettem el magam. - Annyira tudtam, hogy ez lesz. - öleltem át Liamet. - Köszönöm, hogy megtetted ezt értem. - ugrottam a nyakába, mindenki szeme láttára.
- Nincs mit Szívem. - mosolyodott el. - Elmegyünk valahova kajálni?
- Persze, van egy tök jó hely. - jutott eszembe egy burgerező, ahova még Jessel szoktunk járni, amikor még csak barátok voltunk.
Jobb volt, hogy nem maradtunk a buliban, hisz nem akartam, hogy Jess neki essen Liamnek. Ismerem őt, tudom mire képes.
- De amúgy miről beszéltetek? - indultunk el gyalog a kajáldába. - Hmm Joy? - rántott meg oldalról Liam, mert elkalandoztam.
- Mi? - rezdültem meg. - Mit kérdeztél? - fordultam oda hozzá, Jessen járt az eszem.
- Jess, miért hívott hátra? - érdeklődött.
- Azt mondta, hogy beszélnünk kell és holnap találkozzunk. - vakargattam a fejem, még én sem realizáltam, amit mondok.
- Mondtam, hogy megoldódik látod. Látszik, hogy szeret még. Nem érdekelné mit csinálsz vagy kivel vagy, ha nem így lenne. - rántotta meg a vállát.
- Igazad van Liam, még egyszer köszönöm, hogy segítettél. - adtam egy puszit az arcára.
Zavarba jött.
- Nem akartalak kihasználni bocsáss meg. - szomorodtam el.
- Dehogy használtál, igazából élveztem. - nézett rám félszemmel.
- Én is amúgy. Nem volt rossz. - nem tetszett Liam, de csókolni jól tudott. Úgy éreztem bízhatok benne, amióta először találkoztunk folyamatosan beszélünk, nagyon megkedveltem őt.
YOU ARE READING
Szeretlek
RomanceForrt bennem a düh, mikor felé pillantottam, az a gúnyos, de egyben csábító tekintet. Egyszerre gyűlöltem, és szerettem azt, amit csinált.