Szeretlek

06

- De Joy, még csak fél nyolc van. - kapta el a kezem, hogy ne menjek tovább. - Miért sietsz annyira? - biggyesztette le ajkát.

Ideges voltam, hogy a szobatársaim nyomozni fognak utánam, de nem akartam mondani Jessnek.

- Csak gondoltam ha, már úgyis végeztünk a tanulással. - frusztrált lettem. 

- Most azért vagy ilyen, mert rákérdeztem a reggelire? - nem értette, hogy miért lettem zaklatott. Persze, mert nem tudott a szobatársaim állandó zaklatásáról és kérdezősködéséről.

- Nem, csak túl sokat vagyunk együtt. - ültem le mellé, mert láttam rajta, hogy meg akarja ezt beszélni.

- Ez mit jelent nálad? Találkozzunk kevesebbet? - vonta föl a szemöldökét flegmán. - Pedig már azt hittem szeretsz velem lenni.

- Szeretek is. - adtam volna neki egy puszit, de elutasított. - Jess, ne legyél már ilyen. - nem akartam, hogy haragudjon rám, el kellett mondanom neki az igazat.

- Joy, nem kell magyarázkodni. - rántotta meg a vállát.

- Csak Laila és Jennifer miatt vagyok ilyen. - forgattam meg a szemem, nem akartam hosszú beszélgetésbe bonyolódni.

- Miért? - ráncolta össze szemöldökét. - Csináltak veled valami rosszat?

- Folyton faggatnak veled kapcsolatban. - zavarba jöttem, mert olyan arcot vágott rám Jess, ami ezt váltotta ki belőlem. - Nem akartam nekik igazat mondani, mert pletykálnának.

- Jaj Joy, most komolyan csak ennyi? - ölelt át és nyomott egy puszit a fejemre.

- Mit mondjak nekik? - tanakodtam, mert Laila és Jennifer nem könnyű eset.

- Barátnődnél vagy? - jutott az eszébe, amit én már pár napja alkalmaztam.

- Szerinted elég hiteles? - néztem felé kérdően.

- Persze Bébi. - bólintott. - Hisz nem ismerik az összes barátodat. - biztatott.

- És ha meglátnak veled? - aggódtam tovább.

- Engem nem zavarna. - nézett mélyen a szemembe, kisebb csábító mosolyával. - Téged Bébi? - kapcsolta le a lámpát, egyre telítettebbnek éreztem a levegőt körülöttünk.

Már nem csak a gyomromban cikázó pillangóktól voltam izgatott, hanem a levegőhiánytól is. Úgy éreztem, hogy ajka segítene. Meg szerettem volna csókolni, amit hamar a tudtára is adtam.

- Engem sem. - vettem egyre gyorsabban a levegőt, közeledése hatására. Olyan érzés fogott el, mint, mikor még nem történt köztünk semmi. Hihetetlenül izgulni kezdtem, ahogy ajka az enyémhez ért.

A kanapén feküdt, magával rántott, hogy az ölébe kerüljek. Jöttek egymás után a pillanatok, amiket nem bírtam leállítani.

Érzelmei egyre nyilvánvalóbbá váltak, ahogy megéreztem férfiassága keményedését.

- Jess.. - suttogtam.

- Tudom Édes, bocsánat. - próbált uralkodni magán.

- Mennem kéne. - mondtam, pedig szívem szerint vele aludtam volna.

- Joy. - szomorodott el. - Annyira jó lenne átélni a tegnap estét. - biggyesztette le ajkát. - Újra. 

Nem szabadott engednem a kísértésnek.

- Tudod, hogy én nem vagyok olyan. - sóhajtottam, és a kezembe vettem a táskám.

- Tudom Joy, nem is azért szeretném, csak szükségem van rád. - annyira aranyos volt, mindenáron azt akarta, hogy maradjak.