Szeretlek

15

-Joy. Már kivagyok ezektől a hetektől, mindennap megállás nélkül tanulunk és ott vannak a kórházi feladataim is. Alig látlak téged. - bújt oda hozzám, de nem tudom mit akart kihozni ebből, tudtam, hogy valamit szeretne.

- Én is alig bírom, nemhogy te. - sajnáltam, sokkal több dolga volt, mint nekem.

- Van egy jó öltetem Bébi. - vonta föl az egyik szemöldökét izgatott arckifejezéssel.

Nem tudtam miben mesterkedik, de nekem is felkeltette az érdeklődésem.

- Mire gondolsz? - mosolyodtam el.

- Lesz egy buli pénteken. - kezdte el monológját. - És arra gondoltam elmenetnénk.

- Mint egy pár? - szoktam még az új érzést.

- Igen. - mondta szerényen és megfogta a kezem. - Vagy nem szeretnél?

- De amúgy van kedvem. - bólintottam rá. - Én is kimozdulnék már.

Olyan nyomás volt rajtunk jót tett volna egy kis kikapcsolódás.

- Kik lesznek? - érdeklődtem. - Egyetemi lesz?

- Nem, az otthoni barátaim. - sorolt fel pár nevet, nem ismertem egyikőjüket sem. - Chris lesz a házigazda. Ő volt a legjobb haverom középsuliban. Dylennel nem egy gimibe jártunk. - szegte le a szemét, utált róla beszélni. Nem csodálkozom igazából.

- Tudom mennyire nehéz ez Jess. - adtam egy csókot az ajkára. - Nekem is volt egy legjobb barátnőm June, de a gimit ő messze folytatta, alig találkoztunk. Most ő is egyetemre jár, de azüta már híres zenész lett belőle. - rántottam meg a vállam. - Tudom milyen elveszteni egy ilyen fontos személyt.

- Szar nagyon, de az a baj, hogy okot adott rá. - lett egyre idegesebb, amitől a lábát is rázni kezdte. Ez ösztönösen jön, nekem is szokott ilyen lenni. Néha észre sem veszi az ember.

Megbeszéltük Jessel, hogy péntek délután találkozunk és este együtt megyünk a házibuliba. Tanultam egy keveset, aztán készülődni kezdtem. Tudtam, hogy csúszhat Jess, mert megint a kórházban volt. A koliban összepakoltam azokat a cuccaimat, amik biztosan kelleni fognak az este.

Csörgött a telefonom.

Anya

"Szia Joy." - szólt bele. "Ugye haza jössz a hétvégén?" - kérdezte meg, persze tudtam, hogy a költözésről akarnak beszélni.

"Szia, igen. Jess is jön, nem baj ha átjön?" - nem akartam egyedül lenni, ő mégis oldotta a feszültséget és vele is akartam lenni. A héten alig láttam.

"Dehogy baj." - mondta örömteli hangon anya. "Meg kell beszélnünk a lakást, de nem baj ha segít keresni."

"Akkor majd megdumáljunk otthon. Szia Anyu." - köszöntem el.

"Rendben Kincsem szia, legyetek jók." - tette le a telefont.

Reménykedni tudtam csak, hogy meg tudom beszélni anyámmal a dolgot, nekem fontos volt, hogy ne húzzam le őket.

Jess még mindig nem jelentkezett, addig tettem a dolgom.

- Szia Joy. - jött be Laila a szobába. - Mész haza? - kérdezte, mert a cuccaimat pakolásztam épp.

- Szia, igen. - bólintottam.

- Én is. - mosolyodott el. - Jess hogy van?

- Nem tudom miért kell mindig őt felhozni. - idegesített, hogy direkt róla kérdezgetnek. - Megvan.