Cím nélküli

214 11 4
                                    

Ezer bánat, ezer gyönyör
Az emléked az, ami meggyötör.

A sötétben árnyaim nyáladozva várva
Nézik, ahogy emléked a halál táncot járja.
Remegve figyelem minden lépésed
Miközben szívemben meglódulnak az érzések
És egyszercsak megtörténik a nagy finálé
S már tudom, hogy régen vagy Te másé.
Árnyaim ezt a pillanatot várva
Nekem esnek és én csak állva
Hagyom,
Feladom.

Lelkem mintáiWhere stories live. Discover now