Szeretlek. Szerettelek téged,
De attól félek, a mi mesénknek vége.
Győzött a gonosz, elveszett a királylány;
Nem lesz többet "hé te, sárkány!"
A sok kis apró benfentes poénok,
A közösen álmodott nemes célok,
Szoros ölelések, néma, mély pillantások:
Sajnálom, nem lehet többé gondolni rátok.
Elengedésre jött el az idő..
Nem tudhatjuk, hogy a jövőben ki jő',
De remélem boldog lesz még ez az álom,
S magad mellé a Társat megtalálod.
Aki mellett nem riadsz fel, a fáradt félhomályban;
Akinek Te lehetsz minden vágyai álma.
Remélem őt nem sebzed meg szúrós szavakkal;
S ha meg is bántod, nem fut el, marasztal.
A Kisróka és az Íjász balladája végén:
A róka elfut, mert igazán félénk,
S az Íjász kergeti hét határon át;
Átok ez, mit a bűnös szerelem áld.
S igen, mesébe illő ez a nem törődés, de sajnos győzött a sötétség.
Én is szeretném, hogy ne, de kettőnk között örökre maradt a kötődés.
2024. 06. 21.
ESTÁS LEYENDO
Lelkem mintái
PoesíaÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
