A hónapok jöttek, mentek, elfutottál
emlékeimből soha el nem fakult
arcképed a szívemben, megrázkódott
a vállaidnak széle, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre bonyolultabb erdejébe.
Ma is még reszketve ejtem a neved ki,
mai napig lángra gyúlok tekintetedre,
de már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy fiatalság bolondság, ó de mégis
ne hiddje szívem, hogy ez hiába volt
és hogy egyszer eltűnik, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félredobott
kockámban és elvétett szavamban
és minden elfelejtett köszönésben
és minden kitörölt üzenetemben
és egész félrecsúszott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
YOU ARE READING
Lelkem mintái
PoetryÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
