Szorít-feszít az érzés,
Az elmémben ezernyi kérdés.
Hangosan kapkodom a levegőt,
Halkan suttogom: adj még időt..
Szüntelenül remegnek a kezeim,
Amit érzek az csupán elemi.
Az ösztönök vették át a kormányt,
Bármit teszek, felesleges most már.
Szívem vadul kalapál, kitörni készül;
Bennem bármi is kezdett, már nem épül.
Összeomlottam én csendesen;
Elengedtem a vezetést teljesen.
A testem még küzd, élni akar még,
De a múlt emlékei azok, mely ketté tép.
Lebeg a testem, de nem látok már semmit,
Csupán végre ki akarok jutni. Ennyi..2024. 06.27.
YOU ARE READING
Lelkem mintái
PoetryÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...