Földön túli élmény, reptet a szerelem,
Könnyen lehet: elvesztem az eszemet.- Virágos rét, csillagos éj, szerelem,
Te leszel, sőt már te vagy az életem.Feladok mindent; itt a két kezem,
Csak kérlek mindig légy velem!- Míg a világ áll, én a mennyekben,
Veled akarom megélni minden félelmem!Ölelj kérlek, húzz hát közelebb,
Védj meg akkor is, ha vihar közeleg!- Kezembe zárlak, nem engedlek,
Leszek kicsiny hajó, és védelmezlek.Hallgatni akarom minden dobbanásod,
Csókolni ajkadra minden vallomásom.- Nézném szemeid csillogó ragyogásait,
Illatod érezve felfalnám tüzes ajkaid.Elvesznék veled a fényben és az éjszakában,
Eggyé is válnánk csendben a forró félhomályban..- Várnám az édes, tökéletes pillanatot,
Melyben elmondanám, szeretem az arcod,
Nem bírok magammal, hiányzik a szemed,
Minden mi te vagy, az egész lényed!Nyakadba suttognám, mennyire szeretlek,
Az otthont a te szemedben kerestem.
Szoríts hát két karoddal, összezárva,
Kérlek, küzdjünk meg együtt a világgal.
Legyél a párom, a társam a bajban,
Mindenem, mit mindig is akartam.
Legyél a másik felem,
Legyél, ki fogja a kezem.
Kérlek, legyél a tűz, az otthonom melege,
A reszkető szívem, nyugtató és éltető elegye.- Füledbe suttognám, hogy szeretlek,
Míg meg nem halok, csak téged ölellek,
Szorítlak karommal, közre foglak téged,
Míg a világgal küzdünk, lehajolok térdre,
Felnézek a csillagokra, arra a kettőre,
Megsimogatom lábaid, beviszlek az erdőbe,
Hol biztonságot nyújtok, a szerelemben,
Csak te és én, a kibaszott világ ellen.Mindenem neked adom, ha téged kaplak kölcsön,
Nem kell nekem semmi, se virág, se öltöny,
Csak szeress engem így, ahogy megírtad,
A szerelmed az egyetlen, mi nekem számíthat.
Szeretlek téged és nagyon akarlak,
A fejemben a szavak is összeakadnak.
Nem tudok már semmit, talán nem is kell,
Csak hogy itt legyél, te legyél az ellenszer.
Lenyugtasd viharom és kitisztul az ég,
Nézz a szemembe, nézd milyen tisztán ég!
Szeretlek téged, nem tudok már mást,
Bármi mást mondok, az csupán nyelvbotlás.2024. 03. 20.
KAMU SEDANG MEMBACA
Lelkem mintái
PuisiÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...