Mit ittál te nélkülem, egyedül, magányosan?
A fájdalmat magunk közt oszthatjuk arányosan.
Híg vagy sűrűn folyó? Oly mindegy már!
Igyunk most arra, ki rég messze jár!
Kiöntötte italunk, majd gyorsan távozott.
Merre? Hogyan? A kérdés is lassan változott..
Igyunk egy kortyot! Ugye, jobb már?
Nem számít, az ki rég távol jár!
Neve lassan lekopik szívünk faláról,
Nem érdekes többé, mit képzel magáról.
Volt ő cselszövő, olybár néha liliom..
Kit érdekel már, magam halálra iszom?!
Gyerünk, barátom, még egy feles lepereg!
Nem érdekel többé kivel, hol hempereg!
Gazdaggal? Szegénnyel? Kedves egészségére!
Hát legyen így.. iszom az átkozott nevére!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Lelkem mintái
PoesiaÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
