Némán sírok a sötétben
És lassan eltűnök,
El a messzeségbe.
Ott várlak majd.
Lassan száradnak könnyeim,
De az árnyak nem mennek el,
És én őket nem küldöm el.
Sötétben lelkem ölelik.
Könnyeim arcomra száradnak,
És a sötét nem múlik el.
Az árnyak csendben hallgatnak,
S én lassan kezdek tűnni el.
2018.09.22.
BINABASA MO ANG
Lelkem mintái
PoetryÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
