Egyszer majd, ha öreg leszek,
Tarthatnám-e én a kezed?
Lehetnék-e világod,
S majd az, ki sírodra hoz virágot?
Esténként majd én mesélnék,
Melegségben együtt élnénk?
Szorítanál karjaiddal,
Míg megküzdök minden bajjal?
Lennél-e akkor majd társam,
Ha a fát magam alatt vágtam?
Játszhatnánk-e még a gondolattal,
Hogy később egymás mellett ér a hajnal?
Mély hangoddal a fülembe súgsz majd?
Csak engem akarnál? Semmi újat?
Főznél-e nekem ágyba kávét?
S csak azt akarnám-e, senki másét?
Játszanál-e még akkor is nekem,
Pont úgy, mint azon a szilveszteren?
Szeretnél-e engem éveken keresztül,
Úgy, hogy nem a problémák elől menekülsz?
Leülnénk csendben. Az otthonunkban.
Majd szépen, megfontoltan, lassan
Megküzdenénk együtt a gondjainkkal.
Egyszer majd, ha öreg leszek,
Tartani fogom én a kezed.
Leszek én a virágod,
S az, kivel elhagyod ezt a világot.
Esténként majd én mesélek,
S boldogságban veled élek.
YOU ARE READING
Lelkem mintái
PoetryÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
