Lassú nyári szerelemnek
Égő tüze lobbantott életre!
Lehet ez sem volt már véletlen,
Egyről a kettőre beléd estem..
Galád módon behálóztál,
Előttem meg titkolóztál.
Zuhanásnak mostan éltünk,
Zuhanás lett végül végünk.
Miután Te elmentél,
Éjszakánként nem te védtél,
Lyukba estem szüntelen
Esély nem volt, szükségtelen
Tudtam, elnyel a végtelen..
ESTÁS LEYENDO
Lelkem mintái
PoesíaÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
