Olyan távoli tájra vágyok én,
ahol a csend nem beszél,
hallgat és csak remél.
Olyan távoli hegyekbe fel,
'hol a szívem dallama cseng,
örömmel és melegséggel fed.
Olyan távoli mezőkre vágyok,
ahol nem sírnak fel a lányok,
nem bántják őket keserű álmok.
Olyan távoli messzeségbe járok én,
a fejemben, a gondolatok közepén;
amit nem hinnél, ha mesélném.
A lelkem mélyén haza vágyom épp.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Lelkem mintái
ПоэзияÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
