Mióta nem vagy már

98 8 0
                                    


A madarak párjukat keresve szálltak,
Hirdették, hogy itt a kezdete a nyárnak. 
A levegőben virágok illata keringett,
Mindegyik szippantás rád emlékeztet.
A közös emlék gondolata finoman megintett,
A legszebb pillanatokra is emlékszem.

Már nem szorít-taszít hiányod,
Már nem nevedet kiáltom,
Csupán mosolyogva az égre nézek,
Mert már ha tudnál, se érsz el. 

Ez egy érdekes kép,
Melyet egyszerű vízfesték
Le nem festhet. Hisz nem kék az ég
Az én szememben. Elfolyt a szemfesték,
Miközben elfelejtettelek, és mióta nem vagy már,
Máshogyan meleg az idei nyár.

Lelkem mintáiWhere stories live. Discover now