Újra zakatol az agyam,
Már nem ismerem önmagam
Már semmi sem olyan, mint rég,
Már homályos, mint e párás tükörkép
Már lassan semmi sem marad
Se illat, se szag
A színek lassan kikopnak,
A rímek lassan kifogynak
És én nyomukba hiába járnék..
Most már kell egy kávé.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Lelkem mintái
PoesiaÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
