Hiába tagadom: meztelen fájdalom,
Lassan már alig állok lábamon..
Kettőnkről töretlenül álmodom,
Mégis néha felemészt hiányod..
Ez lett mostanában a konstans állapot.
Hiánytermék van itt legbelül,
Hiába akarom, a fű nem zöldül.
Csicseregnek a madarak és éget a nap,
Fejemben az emlékünk új erőre kap.
Táplálkozom szerelmünk lapjaiból,
Együtt töltött csodás napjainkból.
Hiánytermék lettél mostanában szívemben,
De mindig itt vagy velem lélekben.
Itt fekszel mellettem az ágyban,
Hangod a fejemben egy nyugtató dallam.
Ölelésed emléke békét hoz elmémben,
Ha már a plusz stressz nem fér be.
Megnyugtatsz és felpörgetsz,
Szeretném, hogy még ölelhess.
Érezni akarom csókjait ízét,
Magamra festeni bókjait színét.
Betakarni magam szerelmed selymével,
Felmelegedni rejtett pillantásod leplével.
Puha érintéseid közt lángokká válni,
Veled minden akadályt könnyedén áthágni.
Megmásznám veled százszor is Tettyét,
Ahol a madarak, a fák a világot jelentették.
2024.05.06.
YOU ARE READING
Lelkem mintái
PoetryÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
