Nem vettél észre, és talán nem is éreztél,
A saját gondolataidban gyakran elvesztél.
Bolyongsz az életedben, azt hiszed messze a cél,
Kergethetsz valamit, úgy, hogy nincs mit utolérj!
Elsüllyedsz a múltban és csak úgy létezel,
Hiába voltam neked, nem kellett az életszer.
Nem fogadtad el a jelent, a szerelmet, a boldogságot,
Mert te csak a múltba nézel és a jövőről álmodsz!
Nem veszed észre, hogy mennyi minden van előtted,
Volt melletted egy lány, akiért hős válhatott volna belőled!
Nem értékelted, amit az élettől ajándékként kaptál,
Csak a múlt sérelmei voltak, amiért sokszor a falba csaptál!
Üvöltöztél, kiáltottál torkod szakadtából,
Figyelmen kívül hagytad, mit tartogat a távol.
Vágdalóztál, szúrtál, döftél ha nem kellett,
Szerelmedet így a szőnyeg alá seperted.
Elvesztetted álmod és vele a jelened,
Mindig veszekedéssel zárult le a jelenet..
Elfelejtettél élni, elméd börtönöddé vált,
Tested pihenésért, szíved szeretetért kiált!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Lelkem mintái
ПоэзияÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
