Néha még szeretlek téged,
Álmodom, hogy kezed kezembe téved,
Reménykedem, hogy szívem otthonodba téved
És lelkem melletted révbe érhet.
Néha még várok rád és reménykedek,
Hiába tudom, hogy melletted nem élhetek,
Nincs meg már a biztonság,
A kapocs, ami minket tett boldoggá.
Néha még visszatekintek, merengek,
A múltunktól a jövőmet feledve.
Feladom a józan észt,
Pedig tudom, sose lesz már, hogy hazatérsz..
Sokszor fáj még a mellkasom,
Ahogy a lelkem egy részét ott hagyom
Szíved otthonába, mire azt hittem vágytam:
Arra, rád és soha többé másra.
Forró kávénk is még az asztalodon fekve,
Lassan kihűl a múlton merengve.
Nem tudja, ki és mikor jön majd érte,
Ki lesz az, ki óvatosan hozzáérve
Magához veszi és gyengéden belekortyol,
Mosolyogva gondolja, megtalálta az otthont.
ESTÁS LEYENDO
Lelkem mintái
PoesíaÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
