Tudod, néha én is elveszek
S nem kergetnek fellegek
Csupán csak az ölelő kezek,
Mik kellenének nekem..
Tudod, néha én is lehetek törékeny
Érzelmes, egészen töményen
Miközben elveszek az örvényben
Mi port kavart elmémben..
Tudod, néha én is sebezhető vagyok,
Nem néznek rám a csillagok
S tovább nem ragyogok..
Tudod, néha nekem is hull a könnyem,
Mint szitáló eső a ködben,
Hullnak a mélybe, ölembe..
Tudod, néha nekem is fáj,
Hogy szerettél és eldobtál,
Hogy mint kacat, nem kellek már,
S soha többé nem nézel rám.
Tudod, néha fáj a mellkasom,
Mikor hangodra gondolok,
Vagy csupán látom arcod
A régi emlékeimet akarom
(S közben vakarom
Ki régi sebeimet.)
YOU ARE READING
Lelkem mintái
PoetryÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
