Ülök a szobámban és hallgatom a csendet,
Figyelem azt a dolgot, amit én teremtettem.
Üres az ágyam, ma nem alszol benne.
Hiányzol.. úgy teszek, mintha nem így lenne.
Fekszem az ágyon, ma nem lehetsz mellettem,
Nem leszel a párnám, amit annyiszor ölelhettem.
Szíved dallam csak néma csend ilyen távolból.
Hiányzol.. talán fel kéne kelnem az ábrándból.
Egy villám felcsap odakint,
Vihar készülődik egészen hajnalig..
De bennem nincs harag, a csend maradt,
Pici szívem darabjai sírnak halkan csak.
2024. 06. 23.
ESTÁS LEYENDO
Lelkem mintái
PoesíaÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
