Az éj leple gyöngéden takar be engem
S bársonyosan körül öleli törékeny testem
Hűs takarója védelmezően fonódik körém
Míg én mit sem sejtve pihenek ölén
Lágyan simogatja arcom és hajam
Miközben szájából kiszáll egy újabb kis dallam
Álmaimat ezzel védelmezi,
Majd lassan ki is színezi.
De egyszer csak nagyot csattan és dörren,
Villámok cikáznak körülöttem.
Ezzel véget vetve álmaimnak
És bár visszahívna, mindhiába.
Már nem lenne könnyed és gyöngéd a leple
És bársonyos, ahogy öleli a testem
Hűs takarója ijesztően fonódik körém
És nem tudnék újra megpihenni ölén
Már más dalokat dúdol énnekem,
Melyek felgyorsítják szívverésemet
S lassan szétszaggatják gyönge kis szívemet.
Az éj, 'mi régen altatott
Most felkeltett és itt hagyott
Lassan elment mindenestül
Én meg itt remegek védtelenül.
2018.07.08.
ESTÁS LEYENDO
Lelkem mintái
PoesíaÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
