A tőr szép volt, kristályokkal és drága kövekkel volt kirakva. Pengéje már akkor megvágta az embert, ha csak ránézett. Sokan mondják, hogy csak a legbátrabbak használhatják, hiszen ha nem jól bántak vele, akár az ember életébe is kerülhetett. A tőr kicsi volt, hasznos a védelemre. Ha valaki jól forgatta és ravasz volt, akár egy róka, könnyen az életét is megmenthette eme picinyke tőrrel. Ez az aprócska és értékes fegyver csodákra volt képes, de sokan féltek tőle.. Azt suttogják, még mindig keresi a gazdáját.
A tűz forró volt, heves és olyan fényes, hogy az emberekben a remény szikráját lobbantotta fel. Vörös és narancssárga lángnyelvek táncoltak körülötte, szinte vibrált. Ellenben ha rossz dolgokra használták, akkor életeket vett el. Törékeny remények hullottak szét ott, ahol egykoron a tűz adta a menekvést és a biztonságot. Hiszen elég volt egy túl nagy szikra és a lángok felcsaptak, pusztulást és hamut hagyott maga után.. és elég volt egy zápor, egy nagyobb vihar és a régen olyan nagy fenséges lobogó máglyából csupán csak pár szem parázs maradt. A tűz szeszélyes volt, azt beszélik még mindig keresi azt, ki stabilitást hoz számára.
ESTÁS LEYENDO
Lelkem mintái
PoesíaÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
