- Az én egyetlen, utánozhatatlan és felbecsülhetetlen Ellámnak, aki nélkül eme alkotás soha nem születhetett volna meg, ha nem adja meg a kezdő ötletet.. -
Érzelmeim akár az óceán.
Hullámzó, mint vihar napján.
Nehéz fennmaradni sors hajóján.
Akárcsak táncolni élet színpadán.
Egy erdő mélyén, fák között.
A lány egy ketyegőt őrzött.
Ugyan minek? Hisz rég széttörött.
Makacs, naiv, mégis lenyűgözött.
A két vándorút összetalálkozik
A hajó lakatlan szigetre sodródik
Kicsiny szigeten egy kis erdő,
Melyben ottlakik az őrző.
Töredező kishajómból bizonytalanul kiszállok,
Fehér homokos parton kattogást hallva megállok
Szívem a ritmusra kezd el dobogni
Akaratlanul is a hang irányába kezdek el gyalogolni.
Az óra régen szétesett,
Bár, várjunk csak.. oda nézzenek!
Varázslat ez vagy bűvölet?
Az ketyegő újra működhet,
Hiszen kattogását hallom én,
Akárcsak mint annak idején!
Sötét erdő közepén,
Egy leányt találok én.
Dobbanásom, mint a ketyegés
Ritmusra jár, elfog a remegés
Talán még van remény..?
A kattogás egyre hangosabbá válik,
Míg nem a bokrok mögül egy alak ki nem látszik
Meggyötört angyal lehet az,
Kit régóta nem ért vigasz.
Varázslat ez vagy álom?
A párom, reményem végre megtalálom?
Ki ez a lány, létezik
Vagy megint a képzeletem éledzik?
Mellkasomban ősi ritmus harsan,
Miközben jobban megvizsgálom az angyalt.
Kicsit törött, mint az óra
De nekem épp jó volna..
Így történt a szép eset,
Hogy két reménytelen
Az erdő mélyen
Egymásra lelt.
YOU ARE READING
Lelkem mintái
PoetryÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
