Ad astra per asperas*

23 4 1
                                    


Te láttad a lángot, mi éltetett engem,
De jött egy nagy zápor és elnyelt a tenger.
Én kiúsznék hozzád, de gyenge a testem,
Kérlek, kihúznál, de repedt a lelked.

Mert összetört minket valaki már egyszer,
S emiatt nem lehettünk ketten mi egyek.
Repedt a lelked, gyenge a testem,
S fáradt a szívem, hogy újra szeressen.

Én láttam a szikrát, mi ott lapult benned,
Megadtam mindent, hogy tüzet gyújts bennem,
De jött egy nagy vihar és szétrombolt mindent,
Távolra sodort az élet is minket.


*tövises az út a csillagokig

Lelkem mintáiTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang