Üres a város, de teli a szívem,
Fess a lelkemre valami színnel;
Hozz melegséget a szürkeségbe,
Jutasd eszembe, hogy ezért élek.
Nyári zápor, s vörös borral kezünkbe,
Csak mi jussunk egymásnak eszünkbe.
Leszek én a társad, a biztos pont a bajban,
Leszek én a hang a csendes félhomályban.
Én leszek a támasz, leszek én a fény,
Leszek én az, hogy sohase félj!
Sötétségben az apró, kis remény,
Az utolsó utáni parányi esély.
Annyit kérek csupán, ha nem túl nagy kérés,
Hogy mikor lefekszünk, legyen tündérmesélés:
Legyél a pajzsom, legyél a tőr;
Legyél az, ki szerelemért öl.
Ha jön a tavasz, s jön majd a tél,
Te legyél az, ki sohase fél!
Ha jön a vihar, s dörög az ég,
Legyél ott velem, hogy megvédj!
Legyünk egymásnak Rómeó és Júlia,
Hisz a mesének kettőnkről kell szólnia.
Ha én lépek, te lépjél mellettem,
Kezemet kérlek, soha ne ereszd el!
Harcoljunk sárkánnyal, kobolddal, ha kell,
Csak a mese végén boldogan felelj:
Feleld, hogy értem harcoltál végig,
Feleld azt, hogy értem megéri..
2024. 05. 21.
VOUS LISEZ
Lelkem mintái
PoésieÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
