„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝑫𝒂𝒛𝒂𝒊 𝑶𝒔𝒂𝒎𝒖 ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ „Nehéz döntés volt hátrahagyni téged akkor, de úgy érzem a mostani énem sokkal jobban megérdemel téged."
ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝑵𝒂𝒌𝒂𝒉𝒂𝒓𝒂 𝑪𝒉𝒖𝒖𝒚𝒂
ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ „Néha úgy éreztem a gyerekesség mögött egy csöpp komolyság sem áll. Aztán beszéltél és olvastam a sorok között."
ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎ఌ︎
𝐏𝐑𝐎𝐋𝐎𝐆𝐔𝐄
A Dokk Maffia területén egy árva lelket sem talált az ember, hiába keresett volna valakit. Nem hallottak értelmetlen zajokat, pisztolylövést, még fájdalmas sikítást sem. Ma a Dokk Maffia csendben volt. Nakahara Chuuya szobájának kényelmes ágyában heverészet, észre sem véve az idő múlását. Ajkához emelte lassan az édes nedűt, majd egy hatalmas korttyal küldte azt le torkán, hatását egyre jobban és jobban érzékelve. Ma nem volt semmilyen munka, melyet Mori rábízhatott volna, így elméjét megannyi kérdés halmozta el, melyek nagyobb részét egy kötszerpazarló srác töltötte ki. –Felesleges szavak, felesleges tettek -s mint egy végszóra, szemei lassan nehezültek el, apró kezei közül pedig lassan csúszott ki az üres boros üveg. Álmában a régi szép idők jelentek meg.
