𝙷𝚎𝚕𝚕𝚎𝚟𝚊𝚝𝚘𝚛 ˢᵒᵘᵏᵒᵏᵘ ᶠᶠ

17.𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻

⌨︎:—————ɴᴀɴᴅᴇ—————

         A cseresznyefák virágai gyönyörűen tündököltek a fák ágain, a madarak dallama minden ember számára zene volt. A virágok csodálatosan pompáztak, a nap lágyan  sütött, a szél óvatosan lengedezett. A hatalmas égitest éppen lemenőben volt, ezzel a kék égboltot narancssárga színre festve. A hold körvonalai is látszódtak már.

          Nakajima Atsushi szobájának egyetlen székén üldögélt, laptopja előtte hevert, hevesen dolgozott azon a délutánon. Szemei a sorok között cikáztak, de akárhogy is, nem találta megfelelőnek azt, amit leírt a dokumentumba. Elégedetlen volt és szomorú. A laptop mellett zöldtea volt a kicsiny kis csészében.

         A nap folyamán nem volt fontos ügye, amit elintézhetett volna, így Kyoka és ő úgy döntöttek kihasználják az alkalmat és kicsit körbemennek a városba. Egy-egy boltot is meglátogattak, elmentek fagyizni és egészen jól eltöltötték ezt a napot. Boldog volt, de hiányzott neki az az ember, akire akkor vágyott.

         Akutagawa és Jinko kapcsolata furcsa volt. Az emberek azt láthatták, hogy két fiatal folyamatosan rivalizál egymással, de aki belelátott tudta, hogy a két fiú kölcsönös vonzalmat táplál. Nem volt nehéz kitalálni, még a hülye is észrevette az apró jeleket, mely a két fiúról sütött.

         Akutagawa és Atsushi végül egy párt alkottak, de titokban tartották az emberek előtt, legfőképpen feletteseik előtt. Ez egy közös megegyezés volt, hogy munka és a magánélet ne follyon össze, de az esetek többségében valahogy nem sikerült úgy lebonyolítani, ahogy szerették volna.

          Akutagawa bizonytalan volt a kapcsolatukkal szemben, Atsushi ezt pontosan tudta. A fiú már a legelején megkérdezte tőle, miért nem egy lánnyal akar együtt lenni? Atsushi pedig azt válaszolta, hogy követi a szívét, ami hozzá húzza. Láthatóan a szavak jól estek a fekete hajúnak és Atsushi úgy érezte, hogy mellette sokkalta boldogabb lesz.

         A délutáni üzenet, melyet a fekete hajú küldött neki rosszul esett. Legalább 3 hónapja, hogy egy párt alkotnak, de fehér hajú kezdett elbizonytalanodni az egésszel kapcsolatban. Szerette Akutagawa-t, már hogyne szerette volna! Viszont zavarta, hogy párja nem bízik meg benne és mindig pótolhatónak találja magát.

         Atsushi pedig tudta, hogy Akutagawa az a személy az életében, akit soha nem lehetne pótolni. Hiányoznának azok az apró veszekedések, a kis gesztusok, az előforduló verekedések. Nem tudná elképzelni azt, hogy a fiú ne lenne mellette, hiszen annyi mindenen mentek keresztül már együtt... Miért nem érti meg, hogy őt szeretem?

        Ajkát egy néma sóhaj hagyta el, majd tekintetét az órájára vezette. Este nyolc múlt tízenhárom perce. Kikapcsolta gépét, melyen a dokumentum volt, majd felállva a székből indult az ágya felé és egész testével belevetődött. Fáradt volt és éhes, mégsem tudott arra gondolni, hogy a konyhába menjen és valamit vigyen a gyomrába.

–Jinko -a fiú elmosolyodott a bátortalan hangot hallva, fejét éppen csak megemelte intve azzal, hogy nyugodtan bejöhet. Ugyanis Akutagawa a nyitott ablakot kényelmesebbnek találta, mint az ajtót. –Jinko...

–Akutagawa -ejtette ki a fekete hajú nevét lágyan, aki érdeklődve figyelt a fehérre. –ma láttál a városban, igazam van? -egy bólintás, semmi több. –Kyoka társaságában, igaz? -ismét egy biccentés. –Féltékeny voltál?

–Jinko én... -kezdett volna magyarázkodni a fekete hajú, de Atsushi egyetlen mondattal elhallgattatta.

–Szünetet kellene tartanunk -Atsushi számára ez a mondat hatalmas fájdalmat okozott, boldogságtól túlcsordult szívében. Érezte, hogy kedve egyre jobban esik a mélybe. –Számtalanszor bebizonyítottam neked, hogy téged kedvellek, mégsem bízol bennem, miért? -a tekintete tele volt szomorúsággal.

–Bízom benned -jelentette ki a fekete hajú fiú, tekintetét a fehér hajú szempárjába fúrva. –A tudat, hogy más mellett sokkal boldogabb lennél mégis rosszul esik. Tudom, hogy nem adhatok meg neked sok mindent, mint mások, titkolóznunk kell és...

–Nekem nem kell más! -emelte feljebb a hangját Atsushi. –Mikor érted már meg, hogy akire szükségem van, az te vagy? -szemeit marták a könnyek, de nem, nem adott szabad teret nekik. Arra gondolt, hogy csak akkor fog, ha végre egyedül lesz a szobában. –De amíg ezt nem tudod megérteni nem tudok melletted állni száz százalékosan. Az a fal egyszerűen felemészt Akutagawa -nyelt egy hatalmas, szemeit behunyva tartotta. –Tényleg szünetet kellene tartanunk.

–Nem akarlak elveszíteni Jinko -a fekete ruhás hangja kétségbeesetten csenget, Atsushi pedig nem bírta ki, hogy rá ne pillantson. –Nem akarlak bántani, mégis most is miattam tartod vissza a könnyeidet. Annyira sajnálom Jinko, csak szomorúságot okozok neked.

–Nem miattad vagyok szomorú -mosolygott a fiú. –Sokkal boldogabb vagyok melletted, mint Kyoka mellett egy fagyizás miatt. Azért mert veled érzem magam boldognak -állt fel az ágyról Atsushi, majd a fekete ruháshoz lépdelt. –Szeretlek Akutagawa...

–Jinko -motyogta a fiú, hiszen nem talált akkor értelmes szavakat.

            Nem is kellett. Atsushi egy apró puszit hintett Akutagawa ajkaira, ezzel megpecsételve szerelmét. A fehér hajú boldog volt, mikor Akutagawa az egyszerű kis puszit egy érzelmes csókká alakította át. A két fiú között egyre forróbbá vált a levegő, és a fekete hajú egyáltalán nem habozott, amikor szerelmet hátráltatni kezdte. A többi már csak rájuk tartozott.

Sziasztooooook!
Uhh, néha igazán nehezemre esik kifejezni a karakterek érzéseit, de ez most tetszik.
Deee Akutagawa részét sokkal jobban szerettem írni, vele annyira tudok azonosulni
Huhh, valamikor hozok egy Poe és Ranpo részt is, de az nem most lesz. Picit később szerintem.
Mindenki várja már, hogy mi történt Dazai-val, igazam van?
Noss, akkor a következő fejezetben találkozunk!

Mondjátok azt, hogy ti is észrevettétek, hogy az előbb hazudtam...méghogy nehezen pfffffff
Ez volt egy másik kedvenc fejezetem, amit szerettem megírni
Hogy vagytok? Milyen eddig a hetetek?
Nekem elég gyanús, szerintem a következő hetet végig fogom stresszelni  *–*
Huuu, amúgy nem is vettem észre, hogy átléptük az 500 olvasót, na meg az 50 Voteot is. KÖSZÖNÖÖÖÖÖÖÖM ♡♡♡