„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
⌨︎:—————ɴᴀɴᴅᴇ—————
Tudod milyen a szerelem? Chuuya fejében még mindig e kérdés keringett, pedig azóta már egy nap is eltelt. Ma van a második nap, egyben az utolsó, amit a Fegyveres Nyomozó Irodába kényszerül tölteni. Nem tudom milyen a szerelem Dazai. Bár nem volt olyan rossz, hiszen a barna hajú mindig bent ült, mégsem akar több időt ott tölteni.
Milyen a szerelem? Tette fel magában a kérdést. Kouyou szerint a szerelem egy nagyon csodálatos dolog. A szerelem nemtől független, és nincs azzal baj, ha egy fiú egy fiút szeret, vagy egy lány egy másik lányt. A szerelem nem csak a heteroszexuálisoknak adatik meg, nem csak ők lehetnek boldogok.
Vajon...én kikhez vonzódom? Chuuya soha nem volt szerelmes, egy lány és egy fiú közelében sem érzett semmi furcsát. Nem tudott szerelmes lenni, ha a munkájára koncentrált, hiszen az lekötötte. Dazai miatt furcsán érzem magam. A barna hajú fiú pedig mintha minden nézetét megváltoztatta volna az utóbbi egy hétben. Vagyis inkább az utóbbi kilenc napban.
Dazai még nem érkezett meg, pedig már reggel nyolc órakkor az ajtó előtt állt, lassan pedig tizenegy órát ütött a mutató. Hol lehet az az idióta? Bár nem mutatott semmi jelét, mégis egész testét aggódás futotta végig, ha arra gondolt, valami baj történt vele. Miért ennyire felelőtlen? Az a hülye kötszerpazarló! Káromkodni akart, de nyílt az ajtó, így esélye sem volt, hogy megtegye.
–Chuuya -nyitott be mosolyogva Dazai az ajtón, kezébe egy kis csomagot tartva. –Hogy vagy ma?
–Mint tegnap -adta a választ. –Már sokkal jobban érzem magam -adott pontosabb választ.
–Megbeszéltem Yosano-val és ha szeretnél, akkor ma már távozhatsz -nézett barna szemeivel Chuuya kékségeibe. –Akutagawa érted jön és visszavisz a maffiába.
–Hol voltál eddig? -érdeklődött Chuuya, szemeivel még mindig a barnát figyelve.
–Oh, csak el kellett intéznem valamit, de már itt vagyok, nem igaz? -ült le az ágy melletti kis székre. –Nem kell aggódni, tudok vigyázni magamra.
–Én is ezt mondtam -jegyezte meg halkan, a barna pedig elnevette magát.
–Gondolom nem tudod, hogy milyen nap van ma, igaz? -a vörös csak nemlegesen rázta a fejét. –Boldog Születésnapot Chuuya -nyújtotta át a kis tasakot, az említett pedig kíváncsian tekintett bele. –Van benne egy levél, azt akkor olvasd el, amikor már a szobádban vagy.
–Akutagawa mikor jön? -nézett a barnára, aki csak az ablakon bámult kifelé, a napsütötte tájat figyelve.
–Lassan itt kell lennie -motyogta maga elé Dazai, s mint egy végszó.
–Jinko! -hallották a mély kiáltást, ami Akutagawa-tól származott.
–Akutagawa -a fehér hajú fiú hangja eltért a szokásostól, ami mindkét fiú figyelmét felkeltette.
–Chuuya-sanért jöttem, engedj be! -jelentette ki a fekete hajú fiú, de Atsushi nem mozdult.
–Nem tehetem. Dazai-san nem enge...-mondta volna tovább, de az említett az ablakhoz sétálva hallgatatta el őket.
–Enged be őt Atsushi-kun -mosolygott a barna hajú, Chuuya pedig látta, hogy a mosoly nem volt valódi arcán. –Chuuya-nak ideje visszatérnie a maffiához.
–D...de Dazai-san... -dadogta a fiú, de barna csak leintette.
–Nem érdekes. Majd később elmondom -indult vissza a vöröshöz, aki még mindig Dazai-t figyelte.
Dazai nem szólt többet, ahogy Chuuya sem. Chuuya gondolataiba mélyedt, figyelve Dazai-t, aki az ablak előtt állt, s a tájat figyelte. Arcán semlegesség, szemei nem ragyogtak, mint pillanatokkal ezelőtt. Dazai nem volt boldog és Chuuya nem tudott rájönni, mégis miért lett hirtelen ennyire rossz a kedve. Zavarta, hogy semmit nem tud.
* * * * * *
Lassan már három órája, hogy visszatért a maffiába. Ezelőtt Mori kikérdezte a fiút, Kouyou pedig szinte elsírta magát, amikor találkozott a kék és zöld foltos Chuuya-val. A maffiában hamar híre ment, hogy Chuuya kishíján életét vesztette egy robbanásnak köszönhetően, de Dazai megmentette és gondoskodott róla. Nem tudtam megköszönni neki.
Van benne egy levél... Chuuya hirtelen a kis ajándék tasakért nyúlt, melyet a szülinapjára kapott. A tasakban egy '68-as évjáratú bor volt található, Chuuya pedig elismerően biccentett egyet. A bor mellett az egyik kedvenc táblás csokija is, ami a cseresznyés volt. A levél pedig ott lapult a tasak alján. Azonnal kezei közé vette, kibontotta és olvasni is kezdte.
„Hali Chuuya!
Tudom, hogy ebben a felfordulásban elfelejtetted a születésnapod, de amint látod én nem. Igazából ennek a levélnek nincsen célja, szimplán csak a gondolataimat osztom meg veled. Amikor a maffiában jártam nagyon megörültem annak, hogy láthatlak téged, mert hiányoztál nekem, hiába találkoztunk már pár hónapja. Három nappal később ott voltál a házamba, csurom vizesen és én azt hittem, hogy csak képzelődök. Nagyon örültem annak, hogy feljöttél hozzám, mégha nem is önszántadból tetted. Aztán két nap elteltével egy sikátorba találtalak meg. Azt hittem, hogy akkor foglak utoljára látni, azt hittem téged is elveszítelek. De ez nem így lett, amiért rettenetesen megkönnyebbültem. Nem viselném a szívemen, ha meg sem néznéd az ajándékjaidat, vagy kukába dobnád, hiszen még mindig utálsz, nem igaz? Elrontottam, ami még most is kísért engem, de ezzel kell együtt élnem. Nagyon fontos vagy nekem Chuu, kérlek légy boldog!
Dazai"
Halihooooo! Ez a kis levél ismét egy tökre véletlen áldozatom lett ebben a részben, de úgy éreztem, hogy Chuuya-nak tudnia KELL Dazai érzéseinek egy kis részét. Később pedig majd többet. Április 29.-én született Chuuya, ami ugye a könyvben most van, ezzel betöltötte a 23.évét és még most is olyan jóképű! Tartsatok velem a továbbiakban is!
Amúgyígy most rájöttem, hogy nekem egy csomó véletlen áldozatom van ebben a szerencsétlen könyvben...hehe, azt hiszem a következőfejezetben is fogtok olvasni egy ilyet Egyébként hogy vagytok? Milyen eddig a hetetek? Mindenkinek szép estét/reggelt/napot!
