„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
⌨︎:—————ɴᴀɴᴅᴇ—————
Késő délután volt csak, amikor Dazai végre hajlandó volt felkelni. A napokban nem volt megterhelő munkája, mégis úgy érezte, hogy nagyon fáradt. Talán ennek köze volt ahhoz, hogy éjjel ismét nagyon sokáig fel volt és gondolkodott. Persze a kemény kanapé is rossz választás volt, de ő akart kedves lenni.
Gondolatai visszaterelődtek az éjszakára, amikor a saját szobájába belopózva vette szemügyre az vörös hajú fiút. Csodálatosnak találta a kisimult arcú, nyugodt fiút és ismét kedve támadt lefotózni őt, mint régen. Csak meg akarom nézni mennyit változott. Igen, csak ennyi... Viszont mégsem tette meg.
Ajkát egy néma sóhaj hagyta el, szemeit fáradtan megdörzsölte, majd lábait egymás után szedve indult meg a konyha felé, hogy egy erős kávét készítsen. Reggelente általában teát szokott inni, de most másra volt szüksége. Remélem a kávé segít rajtam. Csípőjével a pultnak támaszkodott, úgy figyelte a sötét folyadékot.
-Aa, annyira fáradt vagyok! -ásított egy kisebbet a kötszeres.
-Halkabban már! -Dazai a hang irányába kapta tekintetét. A szobája ajtaján Chuuya lépett ki. Hosszú, vörös haja kocosan meredt, kék szemei le-le ragadtak, a rajta lévő póló meggyűrödött. -Én is kérek, két kiskanál cukor legyen benne.
-Reggelit? -eresztett egy halvány mosolyt Dazai. Kawaii!
-Nem szoktam reggelizni -indult meg a kanapé irányába, majd fáradtan zuhant le rá. -Mennyi az idő?
-Az előbb még negyed három után voltunk -nézett az órára, majd vissza a kávéfőzőre.
Két csészét vett elő a felette lévő szekrényből, majd óvatosan öntötte bele a fekete nedűt. Az sajátjába tett egy kevés cukrot és egy kisebb kanál kávéport, majd a vörösébe csak két kiskanál cukrot. Egy-egy kávéskanalat vett elő, majd lassan kezdte el kavargatni őket, vigyázva arra, hogy mellé ne menjen.
-Mm -biccentett az alacsony, amikor a barna elé rakta a kávét. Mindketten ajkukhoz emelték a csészét, majd egy kisebbet kortyoltak. Égette a torkukat, de ehhez már hozzá voltak szokva. -Mond...tényleg szeretsz az Irodánál dolgozni?
-Igen -motyogta a halvány gőzfelhőt figyelve. Arcán nem volt semmilyen öröm jele, de belül igenis elöntötte szívét egy kis melegség, ha az irodában dolgozókra gondolt. -Embereket menteni nagyon jó érzés tud lenni. Így talán nem tapad több vér a kezeimhez -felelte halkan, majd a vörösre pillantott, kinek szemei a dohányzóasztalt figyelték. -Sajnálom Chuuya...
-Nincs mit sajnálni Dazai -rázta meg halványan a fejét az alacsonyabb, szemét a tárgyon tartva. -Nincs miért bocsánatot kérni. Az életben előfordulnak az ilyen dolgok, de túl kell tennünk magunkat rajta. Ha nem akkor, talán egy picivel később, de megtörtént volna.
Dazai szemei minduntalan a vörös hajú fiút kémlélték. Íriszeivel a fiú kékségeit kereste, de hiába, hiszen amaz nem volt hajlandó a másikra tekinteni. Mégis Dazai el tudott kapni egy halvány szikrát a szemében, mely amilyen gyorsan megjelent, olyan hamar el is tűnt. Ajkait összeszorította, keze szintén erősebben markolta a poharat.
-Hagyjuk a témát Dazai -az idősebb hangja ismét felvette a szokásos közömbösséget, a csészét az asztalra rakta, majd lassan talpra állt. -Ne beszéljünk erről. Inkább felöltözöm, aztán megyek is. Nem akarok tovább zavarni.
-Nincs társaságom soha, így nem tudsz zavarni -vont hanyagul vállat a magasabb, szemeivel követve Chuuya minden mozdulatát. -A ruháid még a fürdőben vannak, biztosan megszáradtak már.
-Kösz -indult meg az említett hely felé. Percek teltek el, s a fiú lassan kisétált a barna ajtón, kezében a pizsamának használt ruhák. -Ezeket...?
-Hagyd csak a fürdőben -legyintett Dazai, majd a fejét oldalra döntve figyelte a kék szeműt. -Hé! -kiáltott fel hirtelen, mire a másik felé kapta a tekintetét. -Nem is figyeltem eddig a ruhádat. Nagyon jól áll neked, méretben és még stílusban is passzol hozzád.
-Tch -ennyi volt a válasza, miközben elfordult, s Dazai nem látta, ahogy fiú arcára halvány pír szökik fel a bók miatt. Dazai halvány mosolyt varázsolt arcára, úgy figyelte a másikat. -Ideje indulnom...azt hiszem. Köszönöm, hogy itt lehettem az este.
-Vigyázz magadra Chuuya, nehogy nekem kelljen megmentenem a fenekedet véletlen -nevette el magát Dazai, Chuuya pedig csak szemét forgatva lépett ki az ajtón.
-Nem tennéd meg -csengett közömbösen a hangja, ami visszhangzott Dazai fülében jóval később is, a fiú távozása után.
Dazai komótosan állt fel a kanapéról, majd indult meg a fürdőszoba felé, melyet még ma nem is használt. A szennyestartóban ott feküdtek azok a ruhák melyet Chuuya az éjszaka használt, hiszen a sajátja teljesen vizes volt a vihar miatt. Kiemelte onnan a pólót, majd kezei megindultak a mosógép felé, de hirtelen meg is akadtak.
-Chuuya illata van -állapította meg Dazai, ahogy orrába bekúszott egy kellemes illat, ajka pedig féloldas mosolyra húzódott. -Annyira jó illata van Chuuya-nak!
Heloheloooo Lassan elérkezünk egyik kedvenc részemhez, amit megírtam már, de tényleg csak lassan. Vagy várjunk...lehet később van, mint gondolom🤔. Na mindegy Vannak benne nagyon furcsa párbeszédek számomra, hiszem amikor elhangzott az az ,,Úgy se tennéd meg" Chuuya szájából...Dazai mindig megtette és ott volt, vagy csak én látom így?🤨 Remélem jól telt nektek ez a hét Milyen lett a félévi? Esetleg aki felvételizett, hogy sikerült neki? Legyen csodálatos hétvégétek💞 Lazuljatok, pihenjetek, olvassatok vagy csak nézzetek egy jó sorozatot vagy animet, ha van kedvetek🥰
